Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

ló 113 ökör 149 tehén 176 juh 475 sertés 113 összesen: 927 29 volt a lakosság számával. 1848-1854 között kisebb ingadozással a növekedés tovább tartott. Állat 1848 1854 132 159 159 498 153 994 Az igásállatok magas száma azzal magyarázható, hogy a falu parasztsága szinte kizárólag fél-, illetve negyedtelkesekből állt. A féltelkesek általában négy, némelyek hat igásállatot tartottak. A lovak döntő részét, kb. 100 állatot már nem legeltették, hanem otthon takarmányozták.

114 Magas számuk nem magyarázható csupán a földművelés szükségleteivel, nyilván jelentős mértékű fuvarozást folytattak, annál is inkább, mert a járásban található lovak általában kevert vérűek, nyereg alá vagy könnyű szekerezésre valók voltak. Egy lovas szekéren általában 10 mázsa terhet lehetett szállítani. Bár a történeti irodalom a Tolna megyei német parasztságot tartja a tarkamarha fajta kitenyésztőjének, 1860 táján a zömmel németek lakta simontornyai járásban még a fehérmarha fajta dominált.

115 A dombos fekvésű, szűk határú Szakadat kedvezőtlen adottságait a kor mezőgazdaságának színvonalát meghaladó gazdálkodással ellensúlyozta. Folytatta a százéves hagyományú dohánytermelést, növelte a szőlőterület nagyságát, az ugar takarmánynövényekkel való bevetése pedig nagyszabású állattenyésztésre adott lehetőséget. A viszonylagos túlnépesedésnek, a paraszti telkek kis méretének előnye is volt: lehetővé tette a földművelés intenzívebbé tételét, a munkaigényes, de több jövedelmet biztosító növényi kultúrák előtérbe kerülését, a gabonatermesztés háttérbe szorulását, évtizedekkel megelőzve a magyar mezőgazdaság általános fejlődését. 4. A KÉZMŰVESSÉG A földéhséget, amely már 1848 előtt a község legsúlyosabb társadalmi problémája volt, a forradalom sem oldotta meg, sőt, mint láttuk, a legelőelkülönítés során kb. 400 hold eddig birtokolt területet vesztettek el. A nagycsaládi szervezetbe tömörülő felesleges népességet a paraszti gazdaság már nem volt képes eltartani. A bomlási folyamat során a falu paraszti társadalmából kilökődök számára két alternatíva kínálkozott: vagy a falut hagyják el, vagy a mezőgazdaságot. Mivel a környék, de az egész ország parasztsága is hasonló gondokkal küzdött, s a földkérdés radikális megoldására nem volt kilátás, Amerika pedig a múlt század közepén inkább a politikai emigránsok úticélja volt, csak a második megoldás bizonyult reálisnak. Az emberek gyáripar hiányában tömegesen váltak kézművessé. A társadalmat jogi kategóriák alapján osztályozó feudális rendszerben a zsellér státusú kézművesrétegről a statisztikák nem vettek tudomást. A megyei 415