Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

28 A birtokrendezés végső mérlege: a falu elvesztette a legelő felét, 40 hold szántót, az erdőhasználati jogát és közel tízezer forinttal kellett megváltania saját földjét. Súlyos veszteségekkel és terhekkel lépett tehát a község az új korszakba, amely azonban a feudális kötöttségek felszámolásával mégis szabadabb gazdálkodást, a fejlődés esélyét biztosította a falu mezőgazdasága számára. 3. A MEZŐGAZDASÁG FEJLŐDÉSE A robot eltörlésével munkaidő szabadult fel, amely lehetővé tette az eddiginél intenzívebb mezőgazdasági termelést. Az évszázados módszerek azonban nem változtak meg néhány év alatt. Az országban továbbra is a háromnyomásos gazdálkodás dominált.

106 Szakadat ennél előbbre járt. A jobb minőségű, első-, másodosztályú földeken vetésforgót alkalmazott. Az első évben búzát vagy rozsot, a másodikban kukoricát, burgonyát, zabot, a harmadikban pedig árpát, bükkönyt és dohányt termeltek, azaz szakítottak az országban dívó egyoldalú gabonatermesztéssel, s a hároméves forgás két évében döntően takarmánynövényeket termesztettek. Csupán a leggyengébb, harmadosztályú földeken ugaroltak minden harmadik esztendőben, ami a 896 kat. hold szántóból csupán 31 holdat tett ki. Ez az intenzív művelés sok trágyázást kívánt. A községben a szántókat három évenként trágyázták.

107 Összehasonlításul az országban általában 6-12 évenként trágyáztak.

108 A terméseredmények így a kor viszonyaihoz, a talaj adottságaihoz képest jónak mondhatók: búza 12 pmérő rozs 10-12 pmérő zab 10-14 pmérő holdanként (1 hold=1200 négyszögöl.) A dohánymonopólium bevezetésének hatására az 1850-es években visszaesett a dohány termelése. Számadatok híján nem állapítható meg, hogy ez mennyiben érintette a községet. A földtermési táblázat szerint a 896 hold szántó 4692 p Ft jövedelmét holdanként 1 Ft-tal emelte a dohánytermelés. A rét területe 111 kat. hold, az urbárium szerinti járandóságot sem érte el.

109 Nyilván ez is szerepet játszott a kiterjedt szántóföldi takarmánytermelésben. A hegyes, helyenként meredek lejtésű legelő egy részét a legelőelkülönítés után - az 1858-as kataszteri térkép tanúsága szerint - feltörték. (Neuriss) A szőlőterület nagysága 1828-1856 között valószínűtlen mértékben megnövekedett. Az 1828. évi 138 kapás=17,2 kat. hold 83 kat. hold 681 négyszögölre nőtt, majd 1864-ben elérte a 97 holdat. Zömmel vörös-, kisebb részben fehérbort termeltek. Nagyobb részét a falu lakossága fogyasztotta el, kb. 200 akónyit a szomszéd falvak kocsmárosai vettek át. A holdankénti termésátlag az 1856. évi földtermési táblázat szerint 8-10, az 1864. évi adatok szerint 12 akóra tehető,

110 amit a községi elöljáróság kevésnek minősített, de megfelel a 9 akós országos átlagnak.

111 A szőlőket 1863-ra már megváltották, a dézsmakötelezettség alól, holdanként 58 Ft-ért, 5 évi részletre.

112 A vetésforgón alapuló intenzívebb földművelés és a nagyarányú állattenyésztés kölcsönösen feltételezték egymást. Míg a földesúri állattartásban a juh, a parasztiban a szarvasmarha dominált.

113 Mint már láttuk 1828-48 között nagymértékben nőtt a marhaállomány Szakadáton. A takarmánytermesztés révén a kevés és gyenge legelő és rét ellenére, a nagyállatok száma (927 db), 1848-ban kb. azonos 414