Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

25 III. A FORRADALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG (1848-1867) 1. AZ 1848/49-ES FORRADALOM A forradalom eseményeinek híre csak néhány nap késéssel jutott el Tolna megyébe. A jobbágyfelszabadítás, a nemzeti vívmányok fogadtatása a nemesség részéről örömmel vegyes szorongás volt. A jobbágyfelszabadításban anyagi érdekei sérelmét látta, és teljesen bizonytalannak tűnt a volt jobbágyság reagálása is. Sokan a parasztság lázadásától tartottak, nem is alaptalanul. Míg a márciusi forradalom által tett lépéseket a nemesség sokallta, a jobbágyság kevesellte. Hiszen csupán az úrbéres jellegű szolgáltatásokat törölték el, megmaradt a szőlődézsma, a regáléjogok, a nem úrbéres földek szolgáltatásai kötelezettsége, a közös legelőhasználat. Számos Tolna megyei faluban elzavarták a jegyzőt, tanítót, akikben a hatóságok helyi képviselőit látták. Legelőket, erdőket foglaltak le.

91 Szakadáton a forradalom időszakának feszültségeit, összecsapásait nem tapasztaljuk. Hunyady Károly plébános feljegyzése szerint a forradalom alatt a községben semmi nem történt. A falu népe csendben maradt, s bármit parancsoltak nekik, teljesítették. A jelenség magyarázata az lehet, hogy a község határában döntően úrbéres földek feküdtek, amelyeket a márciusi törvények felszabadítottak. A legelőt az uradalom nem használta, ezzel az ellentétek másik lehetséges forrása is megszűnt. A forradalom és szabadságharc másfél éve alatt katonát sem láttak a faluban.

92 Az eseményekből azonban mégsem tudta magát teljesen kivonni a község. 1848 nyarán a márciusi vívmányokat veszélyeztető, a császári ház által is szított nemzetiségi lázadások ellen a magyar kormány nemzetőrséget állított fel. 1848 június 16-án Tolna megye összesen 2179 felkelőt rendelt el kiállítani. Szakadatra 12 fő jutott.

93 A Tolnára kivetett 3056 újoncból 14 esett Szakadatra, közülük 13 be is vonult. A tizennegyedik, Tzey András a sorozáskor éppen beteg volt. Egy részük önkéntesként, pénzért vonult be. Schlitt András 400 váltó forintot, Tillmann András 500 váltó Ft-ot, Isti Vilmos 200 váltó Ft-ot, Hubert János 200 váltó Ft-ot kapott. Valamennyiüknek közös jellemzője volt, hogy szegények, gazdái hatalom alatt állók, s többnyire kőművesek voltak. A 13 besorozott honvédből hatot Eszékről hazabocsátottak. Négy még 1849 májusában is katonai szolgálatot teljesített.

94 A 13 katonai szolgálatot teljesítő honvédből 10 jutott a szabadságharc bukása után a császári sereg fogságába. Három honvéd sorsa ismeretlen. Szabó Józsefet, Varga Józsefet, Schmidt Jánost besorozták a császári hadseregbe, Kellner Józsefet, Schlitt Pétert, Stecker Ferencet, Hilbert Ádámot, Isti Vilmost, Tillman Andrást, Stojkó Józsefet mint alkalmatlant hazabocsátották.

95 A névsorból kitűnik, hogy a honvédek zöme szegénysorsú, helybeli vagy - a nevekből ítélve - idegen volt, akik valamilyen módon Szakadatra vetődtek. Jobbmódú, telkes családok fiai nem szerepeltek a besorozottak között. A jelenség a megye más községeiben is megfigyelhető. Szakadat nemcsak a magyar kormány utasításait teljesítette, de éppoly készséggel hódolt be a visszatérő császáriaknak is. Grabarith János a simontornyai járás főbírája 1849. március 3-án jelentette, hogy valamennyi település, közte Szakadat is elküldte a császár iránti hódoló nyilatkozatát, kitűzte a fekete-sárga császári lobogót. A járás jegyzői és elöljárói ellen sem volt panasz, pontosan teljesítették 411