Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

nek. Közülük is a legjelentősebb Dombai Frank fia Pál, aki 1445-ben egyike a Bécsben Frigyessel tárgyaló küldötteknek;

83 1455-ben részt vesz Győrött az országnagyok tanácskozásán;

84 1459-ben pedig az elsők között tett hűségesküt Mátyásnak.

85 Ugyanez a Pál 1449-ben Tolna megye alispánja, 1460-63-ban főispán, 1467-ben magnificus, 1470-ben Pál és László a megyei alispán.

86

1453-ban birtokaik közé tartozott castrum Nyék és Dombó, Szakcs mezőváros, Nyék, Horhi és Fürgéd helységek.

87 1475-ben Nyék várnagyát, Tamást említik.

88 A nyéki várról ezután sokáig nem hallunk, csupán birtokosai tűnnek fel időnként. Közülük Dombói Pál, a fent említett Dombói Pál fia 1500-ban királyi tanácsos, 1514-ben esküdt ülnök, a Hármaskönyvet megvizsgáló bizottság tagja.

89 A várat - használata idején - utoljára 1523-ban említik: július 23-án készült jegyzőkönyv arról a peregyezségről, amely in castro Dombo, Dombo-i János és Wolfgang között (János apja Pál, Wolfgangé Miklós) született. Megállapodtak, hogy a várban két várnagyot tartanak. Külön megállapodás készült a nyéki várról (de castro Nyék), ahol János építsen „edificia pro se competentia, ne portio edificiis vacua maneat." Itt is két várnagyot tartsanak.

90 A legközelebbi, 1557-es okleveles adat már elpusztultként említi a várat: „...in castro Nyék per thurcas destructo et desolato..."

91 Pusztulásának időpontját nem ismerjük. 1526-ban, a mohácsi csatát követően, a Buda felé haladó seregnek „az a tilalom adatott ki, hogy senki ne menjen portyázni."

92 Miután a sereg a Bátaszék-Szekszárd-Tolna-Dunaföldvár útvonalon nyomult előre, ha betartották a portyázási tilalmat, az útvonaltól mintegy 50 km-re Ny-ra fekvő Nyék ekkor még nem eshetett áldozatul a törököknek. Ezzel szemben Verancsics Antal szerint a „Terek császár száguldókat bocsáta minden felé, kik mind Szálát, Somogyot, Vas vármegyét, Sopron vármegyét, Tolnát, Pilis vármegyét mind Budáig eligeté, dulatá."

93 A török sereg elvonulása után viszonylag hamar megindult az élet a megyében. Az 1527. márciusi János-párti budai országgyűlésen már részt vett Dombay János főispán és két előkelő megyei köznemes.

94 Szekszárd várát 1538. februárja után elfoglalták a törökök;

95 1541-ben pedig már harmadszor vonult át a török sereg a megyén. 1542-ben a portyák már nemcsak a D-i, hanem az É-i részeket is fenyegették (a szomszédos Ozorán, a ferences rendházban - a nagykáptalani határozat értelmében - két lovat és szekeret kellett tartani, hogy a szerzetesek bármikor elmenekülhessenek.

96 Az 1543-as török hadjárat eredményeként a tolnai várak közül már csak Döbrököz, Tamási, Ozora, Simontornya volt magyar kézen. Szakály Ferenc szerint 1544 végén Tolna megye területén már nem volt magyar őrség.

97 Ezzel szemben Dávid Géza Simontornya, Ozora és Tamási elestét 1545. nyarának végére teszi.

98 Nyéket nem említik ezekben az évtizedekben. Elpusztulhatott már 1526-ban is, de legkésőbb 1543-45-ben rombolták le a törökök. A lerombolt vár birtokosa 1551-ben az immár özvegy Dombay Jánosné, Werbőczy Erzsébet.

99 Leánya, Anna és férje Henyei Miklós 1557-ben hűtlenségük miatt vesztették el Nyék várát és tartozékait. E birtokokat I. Ferdinánd Batthyani Ferencnek adományozta örökjogon: „...totum et omne jus, omnemque jures proprietatem, quod in castro Nyék per thurcas destructo et desolato ac possessionibus Naghnyek, Kisnyék, Horhy et prediis Maryad et Férged, omnino in Tholnensi, item possessionibus Hydweg, Kapwre, Peel, Orozy et portioné possessionarie in 217