Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

possessione Egrech vocata, omnino in Simigiensi comitatibus existentibus habitis ad idem castellum Nyék pertinentem..."

100 Ez a család birtokolta a vár területét és környékét az újkorig. Összefoglalás Az ásatás tanúsága szerint a XIII-XVI. században a többrészes várnak csupán az 1. részét használták, a hegy ÉNY-i végét. A 2. részen nem kerültek elő leletek, az 1. és 3. részt a bronzkorban lakták. Ilyen típusú - hosszú hegyháton elnyúló, a gerinc többszörös átvágásával védett földvár található Kölesd-Csonthegyen (Tolna m.), ahol ugyancsak a mészbetéses kerámia leletei kerültek elő.

101 Ásatás itt nem volt, tehát nem bizonyítható, hogy az erődítés a bronzkorból származik. A bronzkorban nem jellemző ez az erődítési típus, így valószínűsíthető, hogy a többszörös átvágást a XIII. században készítették a vár védelmének fokozására.

102 Az előkerült leletek alapján a vár a XIII. században épült. Ezen belül pontosabb korhatározást nem tesznek lehetővé a leletek. A nagy mennyisségű fogaskerék-, ill. hullámvonalas díszű fazéktöredék azonban talán inkább a XIII. század első felére utal. Ekkor készült az erődítés is, és a sáncárok földjéből az 1. rész kúpjának magasítása is. A hosszan elnyúló domb eredetileg megközelítőleg azonos magasságú lehetett. Ebből alakították ki -jelentős földmunkával - a 16x22 m alapterületű, körben igen meredek dombot, és előtte ÉNY felé, 8-9 m-el alacsonyabb szinten az U alakú elővárat. A központi kúp oldalait megfaragták, tetejét felmagasították ül. szélesebbé, egyenletesebb felszínűvé alakították (e kúp jelenleg 1 m-el magasabb, mint a földvár 2. része). A feleslegessé vált földből alakíthatták ki az elővárat, és készíthették a sáncot. A téglaépület és a körítő fal minden bizonnyal még a XIII. században épült (legalábbis korábbi épületre utaló nyom nem került elő). A két XIV. század eleji ostromnak megfigyelhető pusztulási rétege nem maradt. Az esetleges nyomokat, rétegeket azonban eltüntethette az újkori, mindent felforgató pusztítás is. Esetleg az ostromok utáni tisztogatásra, rendcsinálásra utalhat a ciszterna 920-1110 cm közötti rétege, amely laza, törmelékes, paticsos, meszes és felül kő-és téglaréteg zárja le. E felett XIII. századi leletanyag már nem fordult elő. A XTV. századi leletek feltűnő hiánya ill. kis mennyisége talán arra utal, hogy nem vagy csak ritkán használták a várat. Ezzel szemben a XV. századi itt-tartózkodásról gazdag leletanyag tanúskodik. A ciszterna felső részét alkotó - nagyjából egységes - leletanyag, épülettörmelék, hamu, sok nyílhegy a vár életének utolsó szakaszából származhat. A török pusztítás után már nem éledt fel újra itt az élet. A vár építőjét nem ismerjük, de a XIV. század elején, amikor két ostromot is elszenvedett, a Kőszegiek birtokolták. A tőlük elvett erődítményt Károly király Csák nb. Márk fia István fiainak, Péternek és Istvánnak adta. Az ő utódaik - a Dombaiak - tulajdonában volt pusztulásáig. Gersei Pethő Krisztina, Dombai János özvegye haláláig küzdött az ekkor már elpusztult várért. Tartozékai között elsősorban a közvetlen környezetében élt települések szerepeltek: 1453-ban Nyék, Horhi, Fürgéd helységek, Szakcs mezőváros.

103 1557-ben, az immár elpusztított vár tartozékai között szerepel possessio Nagynyek, Kisnyék, Horhy; prédium Maryad és Ferghed Tolna megyében; Hydwegh, 218