Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

Az árok mélysége a jelenlegi talajszinthez viszonyítva 190 cm, feneke eléggé lapos. A sáncot Csalogovics József is átvágta 1934-ben. Naplója szerint a 2-3. árokkal a földsáncokat vágta át, a „középső púptól É-ra és D-re". Ezek alapján megállapította, hogy „a mai földsánc eredetileg egy kívül és belül is téglából rakott, de későb kibontott kettős falnak a földkitöltéséből jött létre." Az 1981. évi sáncátvágásnál a sáncban semmilyen szerkezetre utaló nyomot nem találtunk. A vár 1. részének É-i felén a sánc paliszádban folytatódott. E gerendafal szerkezete nem volt egységes: a perem É-i és K-i részén 4 cölöpsorból áll. Az átlag 12 cm vastag cölöpök 40-50 cm távolságban helyezkednek el. A NY-i oldalon, a VI. árokban 2 sor függőlegesen és 1 sor vízszintesen elhelyezett cölöp került elő, a köztük levő 80 ill. 160 cm széles sávot keményre döngölt föld tölti ki. A vízszintesen elhelyezett cölöpsor külső oldalán a döngölt föld után még 80 cm szélességben szárazon rakott kőfal részletét tártuk fel.

9 Elővár Az ugyancsak bolygatott elővárban 2 objektum került elő. A központi domb lábánál az E-i oldalon egy 270 cm átmérőjű, 44 cm mély, kerek meszesgödröt tártunk fel. Az É-i perem közelében, az alsó teraszon egy 6q4 m alapterületű, cölöpszerkezetű épület nyomaira bukkantunk, É-i fala közelében egy tűzhellyel. Négy sarkában l-l nagyméretű cölöplyuk, a D-i oldalon 2 karólyuk látott napvilágot. A tűzhely sütőfelületét tégladarabokból rakták ki. A letaposott járószint 30-35 cm mélyen mutatkozott, rajta sok - a XV, század végéről, XVI. század elejéről származó leletet találtunk. Leletek Az erősen bolygatott központi dombon az egyes korszakok rétegeit nem lehetett elkülöníteni. A keltezéshez a ciszterna rétegei nyújtottak jelentős segítséget. Bronzkor A földvár területén a bronzkorban is volt település. Az 1. részben két gödörből és szórványként a kisapostagi kultúrához sorolható seprűdíszes illetve tekercselt pálcikás dísszel ellátott fazék-és urnatöredékek láttak napvilágot. Az I. árokban 190 cm hosszú, 100 cm mélységű, laza, faszenes betöltésű; a XIII. árokban 50x 80 cm nagyságú, paticsos betöltésű gödörből kerültek elő a leletek. A 3. részben a XV. árokban paticsos betöltésű gödörből és szórványként a dunántúli mészbetétes kerámia É-i csoportjához tartozó több edénytöredék, egy cipó alakú őrlőkő részlete, valamint egy hiányos agyaggúla került elő.

10 XIII. század Fazekak A ciszternából és a vár egyéb részeiről nagy mennyiségű fezéktöredék került napvilágra. Közülük két fazekat lehetett összeállítani. Mindkettő a ciszterna aljáról származik, 12,85-13,40 m mélyről. Színük barnásszürke, anyaguk kaviccsal soványított. A 85.1.755. számú, 17,8 cm magas edény pereme ferdén levágott. Rövid nyaka alatt a váll eléggé hangsúlyos. Az itt induló, rendszertelenül bekarcolt csigavonalak a has aljáig díszítik. Alja erősen összeszűkül, korongról leemelt. (6. kép 2.) Szintén korongról leemelt a 19,7 cm magas, enyhén galléros peremű fazék, amelynek rövid nyaka alatt a válla alig emelkedik 208