Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Rosner Gyula: Megjegyzések az avar kulacsok időrendjéhez

6 és a vállhoz simul. Az előlapot koncentrikusan befésült hullámvonalkötegekkel díszítették. (VII. T. 1-2.) (M- 25,2 - Á: 19,5 - V: 15,5 cm). 20. Tolna megye (23) Világosszürkére égetett, finoman iszapolt, kézikorongolt kulacs. Előlapja erősen kidomborodik és enyhe csúcsban végződik, mely szárítás közben megsérült, kilyukadt. (Ennek ellenére kiégették!) Hátlapja domború és kerek, sima lappal zárul. Szűk nyakán gallér, pereme kihajlik. Két szalagfüle a nyakgallérból indul ki és a vállhoz simul. Díszítetlen. (VII. T. 3-4.) (M: 21 - Á: 17,4 - V: 15 cm). Készítésmód, technikai megfigyelések Az edények leírásából pontosan kirajzolódik egy olyan kép, mely szerint egyértelműen elhatárolható néhány darab - technikai ismérvek alapján - a többségtől. Ebből kitűnik, hogy a használati cél alapján meghatározott, egységesnek felfogott edény-csoport, a készítési technika alapján különálló egységekre bontható. E csoportosítás nem tűnik erőszakoltnak, hanem a valóságos technikai ismérvek - anyag, égetés stb. alapján - kényszerítő felismerésen alapul. /. csoport Ide sorolhatók a vörösbarnára égetett, durván iszapolt, durva szemcsés, teljesen lapos hátú, erősen kidomborodó előlapú, a vékony nyakhoz illesztett, bütyökfül szerű függesztővel ellátott, kézzel formált darabok. (A tószegi két edény és a Gakovón előkerült kulacs.) Ezek a kerámiának alig nevezhető készítmények egyértelműen „bőr-iszákot" utánoznak. A sima és egyenes hátlapra rásimították a hurkatechnikával kialakított, domború előlapot. Az így nyert edényt kifúrták egy helyen és egy hengerded alakú, rövid nyakat ragasztottak rá, melynek felső szélét - a peremet - kissé kihajlították. A bütyökfül szerű képződményeket ezek után alakították ki és ragasztották a nyakhoz. Szárítás után, szabad tűzön (kb 300 C'-on) égették ki. Használatnak nyomait nem lehet megfigyelni rajtuk, s talán valóban a sír számára készítették eleve. E megállapítást látszik igazolni anyaguk és égetésük is, hiszen folyadék tárolására teljességgel alkalmatlanok voltak. így az „életben" való használat feltételezését nyugodtan kizárhatjuk. Ám kitűnik, hogy a kulacs-formát ismerték a készítők, de fazekas termékhez hozzájutni nem tudtak. A fazekas-mester által készített forma ismeretét támasztja alá az a tény is, hogy ÉK Kárpát-medencéből csupán a martfűi sírból ismerünk mester által készített kulacsot, s a két lelőhely közötti távolság e feltevést indokolja. E fazekas-termékre való igényt erősíti a Gakovón előkerült utánzat is. //. csoport Ide sorolhatók a szürkére, vagy világosszürkére égetett, finoman iszapolt (néha kréta finomságú!), kézi korongon formált, lapos hátú, erősen domború, néhol csúcsban végződő előlapú kulacsok. (Cikó B. sír., Dunaújváros; Győr 140. sír., Horgos; Hódmezővásárhely; Kölked 275. sír., Kiskőrös A sír., Martfű; Szekszárd-Bogyiszlói út 102. sír., Veszprém-Jutás 215. sír., Zamárdi A sír., Bács-Kiskun megye; Tolna megye.) Készítésük menetéhez a kulcsot a Zamárdi temető A sírjában talált, darabokra összetört, hiányos és kiegészíthetetlen kulacs adja meg. A lassan forgó, kézzel korongra felrakott, hurka-technikával alakított edény belső falán jól látszanak a megmegújuló gyorsulással elsimított felületek. Az agyagból sodort hosszú hurkákat V 23. Közöletlen. 86