Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Rosner Gyula: Megjegyzések az avar kulacsok időrendjéhez

egymáshoz úgy illesztették oda, hogy a még képlékeny edény a kívánt formát felvehesse. A hátlap közepéről elinduló, csigavonalban felrakott kulacs, gyakorlatilag egyetlen, hosszú hurkából alakuljon ki, ez volt a cél. Igaz, a befejezés az edény erősen kidomborodó előlapjának közepén nem mindig sikerülhetett tökéletesen, hiszen a befejező csonkot úgy kellett „eltüntetni", hogy az tökéletesen zárjon is. Azamárdi kulacsnál ez igen jól sikerült. A belső felületen jól megfigyelhető a „visszadugott", kívülről lesimított vég-csonk. A Tolna megyei szórvány-darabnál világosan kivehető, hogy még a szárítás periódusában épnek tűnhetett, bár nyilvánvalóan megrepedt. Csakis égetés közben „sérülhetett" meg. A visszadugott és elsimított vég-csonk a kemencében, hő hatására „behajlott" és így egy sajátságos nyílás (nem törés !) keletkezett az edény közepén. A hasznavehetetlen kulacs ennek ellenére sírban lehetett - másként „épen" aligha kerülhetett volna elő - s ez talán magyarázható értékével is. A megformált edény két felének találkozási vonala egy pontján kerek nyílást készítettek, majd ebbe illesztették a henger formájú kulacs-nyakat, melynek felső peremét enyhén kihajlították. Érdemes megfigyelni, hogy a zamárdi A sírban talált kulacs esetében a fülek terjesen hiányzanak. Bár erősen sérült az edény, de pontosan megállapítható, hogy e darabra sohasem szereltek fel fület. Ugyancsak fontos tipológiai jelenséget képvisel a cikói temető B. sírjában talált kulacs is. Két kis méretű - nagyjából köratmetszetu - fülét a nyak két oldalán a vállra szerelték fel, távol a nyaktól. A többi kulacs esetében a széles, általában hornyolt szalagfülek mindig a nyak középső részén kialakított gallérból indulnak ki és a vállhoz simulnak. III. csoport Ide sorolhatók a sötétebb szürkére égetett, finom homokkal soványított anyagú, kézikorongon formált - feltehetően két félből összeillesztett - ívelt, majd sima korongban végződő hátlapú, erősen domború, díszített korongban végződő előlapú kulacsok. (Szekszárd-Bogyiszlói út 45. sír., Szekszárd-Palánk 29. sír.) A Szekszárd-palánki nagyméretű edény esetében jól meghatározható, hogy a kézi korong lassú forgása mellett felépített kulacs két oldala „élesen" elkülönül. A szépen megformált két „edény"-t száradás előtt építették egybe. Különösen az előlap esetében szembetűnő a „befejezés" korongja, melyen a leválasztás nyomai is követhetők. A nyak és a fülek felszerelése pontosan megegyezik a II. csoportban megfigyelt edények nagy többségénél tapasztaltakkal. Fontosnak tartjuk a készítési menet különbözőségei mellett mégegyszer hangsúlyozni az edényekhez felhasznált agyag előkészítésében tapasztalható lényeges eltérést - a homokkal való soványítást - a II. csoportba sorolt darabokkal ellentétben. TV. csoport Ide csupán a Zomba-Paradicsom-pusztai kulacs sorolható. A feketére égetett, homokkal szemcsésen soványított, kézi korongon formált, nyakgalléros, két szalagfüllel felszerelt kulacs előlapja gazdagon díszített, hátlapja korongban végződik. Nyaka és a fülek felszerelése megegyezik a II—III. csoportba soroltakéval. V. csoport Ide sorolható a Mór-Akasztó dombi sárgásvörösre égetett, finoman iszapolt (kréta finomságú), korongon formált, feltűnően széles nyakú, nyakgalléros, két sza87