Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

35 Kóróvágás Akóróeltakarításnak Faddon két módja is ismert. Az egyik a szó igazi értelmében nem is vágás, hanem húzás: a leveleitől megkopasztott dohányszárakat a sortávolság irányának megfelelően haladva - egyszerre két sort is hajt-va. - gyökerestül kihúzzák. Ezt teszik a visszafelé hajtottűjabb két sorral is, hogy így a négy sorból egymásra dobált szárak kévényire nőjenek. Nehéz munka ez, mert a szárak zsírosak, a gyökerek nehezen válnak el a földtől, s ha nem vigyáznak, a kezük is bánja, mert a durva és zsíros szárak a kézről a bőrt is lekoptatják. Emiatt nem puszta kézzel, hanem kiszolgált kesztyűkkel dolgoznak. Még a kesztyűre is annyi zsír tapad, hogyha közben földdel nem dörzsölnék őket, a kóróhoz ragadnának. A gyökerestül kitépett kórókat, hogy a rájuk tapadt földtől megtisztíthassák, néhány napig száradni hagyják, majd a gyökereket a földhöz verik, egymáshoz ütik vagy bottal ütlegelik mindaddig, amíg a föld ki nem hullik. A földtől megkönnyebbült szárakat kévékben kötik. Öven-hatvan kóró kerül egy kévébe, s hogy szét ne essenek, fűzfavesszővel kötik össze őket. A vesszőket amelyeket saját maguk termesztenek, vagy a Duna partján szednek - otthon előkészítik. Először a leveleket távolítják el, majd hogy ne legyenek törékenyek, vékonyabb felüknél fogva körbe forgatják őket, végükre hurkot kötnek, hogy aztán kévébe kötve kerüljenek a dohányföldre. 16. Összekötött dohánykórók a ház végében 299