Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

28 Az utalással egyidőben az asszonynép ültetni kezd. Az ültetés munkája, amel­lett, hogy nehéz, nagy figyelmet, ügyességet és begyakorlottságot kíván. Ültetni ülte­tőfával, cucá-yal vagy ültetőfa nélkül, puszta kézzel szoktak. A cuca görbe fából ké­szül, rövidebb, tömzsibb szárát, afoganté-X marokra fogják, a hegyesre faragott hosszabbikat a földbe szúrják, és az így keletkezett lyukat néhány határozott moz­dulattal olyan szélességűre tágítják, hogy a palánta gyökerestül necsak beleférjen, hanem egyenesen is álljon. Miközben a levelek kívül maradnak, a gyökerekhez ülte­tőfával vagy kézzel földet szorítanak, hogy azok ne levegőzzenek. A palánták nem közvetlenül afeketekosarak-bó\ kerülnek a dohányföldbe, hanem azokból a teknők­ből, kiszolgált lábasokból, tepsikből és egyéb edényféleségekből, amelyekbe azért rakják őket, hogy könnyen odébb tehetők, kézzel elérhetők legyenek. A sortávolság adott, hiszen a lukakat a kiutalt sorokba fúrják, a tőtávolságot vi­szont esetenként gazdasági tényezők szabják meg: az ötvenes évek közepén pél­dául, amikor a premizálás arra késztette a termelőket, hogy minél kisebb területről minél több dohányt szedjenek, akkor a töveket sűrűbbre rakták; egyébként megtart­ják a 30-40 cm-es távolságokat. A nehezebbik az eső nélküli, az öntözéses ültetés. Amikor már mindenki az esőt kéri, a templomban a pap is ezért imádkozik, de az csak nem akar jönni, amikor a palánták olyan nagyra nőnek, hogy kidugják fejüket a melegágyból és emiatt az ül­tetéssel tovább várni már nem lehet, akkor nincs más hátra, mint a nehezebb, a költ­ségesebb módot választani: vízzel ültetni. A gazdák felrakják a kocsira félfenekű hordó-Wat (a félfenekű olyan fából készült boros hordó, amelynek egyik végét, fene­két kiveszik, szüretkor ezekbe kerül a szőlő, a préselés után a törkő- törköly -), és indulnak a Dunára, hogy megtöltsék őket vízzel. Szólásmondás, hogyha „Faddon májusban zörögnek a szekerek, akkor örvendeznek a szentgyörgyiek, mert ott majd 8. Utalás 292

Next

/
Oldalképek
Tartalom