Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

9. Dohányültetés (A fekete kosárból a palántákat ültető edénybe rakják) októberben zörögnek". A mondás a két község közötti érdekkülönbségből ered, ugyanis a szomszéd község, Dunaszentgyörgy, szőlőtermelő, s mivel a szőlő virágzása egybeesik a dohányültetéssel, az egyik faluban az esőért imádkoznak, a másikban meg azért, hogy ne essen. Igaz, hogy a faddiak kadarkája - már akinek ilyen szőleje van - is megsínyli a kiadós és tartós esőt, a kadar könnyen elrughattya a termést, de ez a kisebbik baj. Ahordók megtöltése után az ültető csapatok szekérre ülnek és a határba indulnak. Most csendes a falu, népe nem rajzik úgy a dohányföldekre, mint az időben jött eső után, vannak bizakodók, akik várnak, akik holnap ültetnek, holnapután... A vízzel történő ültetés annyiban különbözik az eső utánitól, hogy a palánták helyét ki kell luggal-m. A legtöbben a kapa fokával teszik ezt, majd a kapa foka vágta mélyedésekbe csöves kannából vizet öntenek, s még mielőtt a szomjas föld szárazzá inná magát, beléje kerülnek a melegágyból kihúzott palánták. Luggalni s a lukakat beöntöz-ni csak akkora területen szoktak, amennyit addig beültetni tudnak, amíg a lukak ki nem száradnak. A nagyüzemek szakemberei másképpen csinálják: ők száraz földbe ültetnek, és ültetés után öntöznek, iszapolnak. Való igaz, hogy az így földberakott palánták közül többen maradnak állva, kisebb a kiszáradási arány, de 293