Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

24 ledjenek. Az üvegkeretek (fiókok) csak tartós melegben kerülnek le a melegágyról, egyébként csak egyik oldalát emelik fel a kereteknek és támasztják alá bottal vagy léccel, kisebb-nagyobb nyílást hagyva a beáramló levegőnek, az időjárásnak megfe­lelően. Ha a palánták már jól kifejlődtek és éjszakai fagyoktól sem kell tartani, akkor már éjjelre sem szükséges betakarni őket, nem is tanácsos, mert a betakart palánták könnyen fólnyurgúnak, aránytalanul megnyúlnak, ezáltal elgyöngülnek. Öntözés Az öntözés olyan mindennapos munka, amely közvetlen vetés után kezdődik és mindaddig tart, amíg a palánták melegágyban vannak. Nem kúthideg, hanem ál­lott vízzel öntöznek cement- vagy fahordóból, amely egyúttal a tűzoltó vizet is tá­rolja. Amelyik háznak esőcsatornája is van, ott a tetőről lecsorgó víz egyenest a hor­dókba kerül, ahol nincs, a víztároló edényeket a kutakból töltik, sokszor az utcai ku­takból, hiszen elég gyakori, hogy négy-öt háznak van egy közös ásott kútja. Öntözni csöves bádogkannával, locsoló-va\ öntöznek, a kanna csövére, csöcsire rózsát tesz­nek. A csővégre húzott rózsa apró lukain átfolyó víz esőszerűen ömlik a növények­re. Szinte kizárólag bádogból készült locsolóval, kannával öntöznek, a hajdani cse­réplocsoló kikerült a használatból, múzeumi tárggyá vált. Általános szabály, hogy a vetés utáni időben öntözés közben a kanna rózsáját alacsonyabban tartják, hogy a magokat a rájuk eső víz össze ne hordja. Kezdetben kevesebb vízzel - hidegebb idő­ben langyosítottal -, de gyakrabban, naponta háromszor is megáztatják a meleg­ágyat, később kevesebbszer, de bőségesebb vízzel. Vannak, akik a reggeli öntözés előnyeire esküdnek, de az szinte általános, hogy nagy melegben, tűző napon senki sem öntöz, nehogy a víz a palántákat lefóráz-za.. Keresztben locsolnak, hogy foltot ne hagyjanak, gondosan ügyelnek arra, hogy se túl sok, se túlságosan kevés vizet ne adjanak, mert a kelleténél több legalább olyan káros, minta szükségesnél kevesebb. Az ültetés előtti utolsó éjszakára viszont alaposan megitatják a melegágyat, bősége­sen kapnak vizet a palánták, hogy másnap, amikor kihúzzák őket, meg ne sérülje­nek, hogy ne mezítelenre vetkőztetve, hanem a gyökérzetet körülvevő földdel együtt kerüljenek végleges helyükre, a szántóföldre. Az öntözés és szellőztetés nemcsak párhuzamosan végzett, hanem egymással összhangban lévő munka is: hidegebb idő, kisebb nyílás, kevesebb csapadék, me­legben több víz, több levegő, hosszabb szellőzés. Aki e törvényre fittyet hány, az bi­zony pórul jár, mert palántái a nagy melegtől megfulladnak, a párától kipállanak, a nedvességtől ërohadnak Gyomlálás, ritkítás A melegágyból a gazokat kicsípik, kihúzzák, eltávolítják, hogy a dohány növé­sét ne akadályozzák. A növekedést nemcsak a gyomok, hanem a sűrűn növő palán­ták maguk is gátolják. Megritkítják őket, hogy a visszamaradok teret s levegőt kapja­nak. A ritkítás női munka, nagy figyelmet és kézügyességet kíván, hiszen a fölösle­ges növénykéket úgy kell eltávolítani, hogy a megmaradók velük együtt ki ne sza­kadjanak. Ilyenkor a föld viszont - még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is ­fellazul. A ritkítás miatt föllazult földet aztán célszerű komposzttal megszórni és a tömörítés érdekében vízzel meglocsolni. 288

Next

/
Oldalképek
Tartalom