Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Vadas Ferenc: Faddi dohány
8 A termelés alakulását - a vámon kívül - az osztrák egyedáruság (abaldo) felvásárló tevékenysége is jelentősen befolyásolta. Az egyedáruságnak Pesten, Tolnán, Szegeden és Debrecenben voltak kirendeltségei. A zombai, hőgyészi, szakadáti, varsádi, csibráki, teveli stb. termelők panaszáradata azt mutatja, hogy Tolnán súlyos visszaélések voltak. Például 1814-ben a tolnai kirendeltség vezetői azt ígérték, hogy a dohány árát a búzáéhoz viszonyítva állapítják meg évente úgy, hogy mázsájáért egyharmaddal többet fizetnek, mint amennyit a tiszta búzáért októberben adnak. Ennek ellenére 1816-ban, amikor a búza ára 60 forintra emelkedett, az első osztályú dohányért is csak 48 forintot, a másodikért 45, a harmadikért meg csak 40-et fizettek. Korábban egy mázsa dohány árán 5, sőt 6 pozsonyi mérő gabonát is lehetett venni, 1816-ban egyet sem (53)! Az abaldó kirendeltségeit a visszaélések miatt 1817-ben megszüntették. Ettől kezdve az ún. Jövedéki szállítók" vásárolták fel a dohányt. Tevékenységük károsabb volt, mint az egyedáruságé (54). A termelők sérelmeivel 1822-ben a közgyűlés is foglalkozott. Az előzetes felmérés szerint a megyében 38 helységben, 5821 holdon termeltek dohányt 1821-ben. A termelők mázsánként átlagosan 7 forint és 17 krajcárt kaptak, ami a ráfordított munka értékének a felét sem tette ki. Az amúgy is mostoha életviszonyokat még tovább rontotta, hogy a következő „száraz esztendőben még kevesebb dohány termett", mint 1821-ben (55). Faddon, 1822-ben Ulmann Mojses Jövedéki szállító" kezdte vásárolni a dohányt a császári és királyi abaldo részére. Schvartzenberg József pesti kereskedő, hogy Ulmann monopolhelyzetét megtörje, egyezséget kötött a faddi zsidókkal, hogy vásárolják fel Ulmann emberei elől a dohányt. Tíz szegény, „bugyros", házaló kereskedő - a nekik ígért busás haszon fejében - reggeltől estig járta a falut. Mindenütt, ahol a konkurrencia emberei vásárolni akartak, ők ráígértek a megajánlott árra. A két tábor között valóságos kereskedelmi háború dúlt: az egyik nem engedte, a másik nem hagyta. Mindennek a következménye, hogy „Ulmann, aki elejinten 22 forinton kezdte szedni Mázsáját a Dohánynak, már 40 forintért sem kapott". Végül a két kereskedő egymással megegyezett, ez esetben a gazdák is jól jártak, az üzletkötést elősegítő szegény faddi zsidók pedig futhattak a pénzük után, pereskedhettek évekig a nekik ígért pénzért, a nem is kevés 2000 forintokért (56). 1836-tól a beváltások idejére ismét osztrák jövedéki tisztviselők jöttek Tolnára, hogy az egyedáruság részére dohányt vásároljanak. Rendszeres beváltó bizottság 1844-től működött (57). Faddon - amint az a termelési adatokból is kitűnik - a XVIII. század első felében nem volt nagymérvű termesztés, viszont igen jó minőségű dohány termett. Aztán a hírnévvel együtt a mennyiség is nőttön-nőtt. 1842-ben, amikor a dohány átlagára 5 forint volt, a faddiért több mint kétszeresét, 14-et fizettek mázsánként, pedig nem is kevés, hanem 4000 mázsa termett (58). S hogy a jó minőség nemcsak pénzben fejeződött ki, annak bizonyságául álljanak itt az alábbiak: - Korabinsky János Mátyás (1786) lexikona szerint „nagy és kiváló dohánytermelése van" (59). 53 TmL 1816 : 4 : 95. 54 Natorp - Bálványi: Dohány és dohányjövedék Magyarországon. Bpest, 1896, 25. 55 TmL 1823 : 4 : 102. 56 TmL Polgári per : 1596 57 Natorp-Bálványi i. m. 36. 58 TmL 1843 : 62. 59 Korabinsky János Mátyás: Geographisch-Historisches und Produckten Lexikon von Ungarn. Pozsony, 1786, 173. 272
