Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

- Nais, IL József korában élő dohánykereskedő is a lea óbbak közt tartja számon a Tolna megyei dohányt, amely nagy valószínűséggel faddi (60). - Kitaibel Pál, a nagyhírű botanikus naplófeljegyzéséből (1799) kitűnik, hogy Bonyhádon, Kakasdon és Faddon sok és jó minőségű dohány található. „Faddnál mindenütt, még ott is, ahol a dohány terem, a talaj egészen homokos" (61). - Kisszántói Pete Ferenc (1805): a „Szegedi, Füzesgyarmati, Faddi... jónáljobb dohány fajták: mellyek az Európai termések közül, ha nem mindenkitől, legalább nagyobb résztől méltán veszik el, s tulajdonítják magoknak a fajtabeli elsőséget" (62). - Magda Pál (1819): „Sok dohány Kajdatson, Faddon ..." (63). - Egyed Antal (1828): „A Dohány termesztés igen szép virágjában vagyon ebben a vármegyében. Különösen a völgységi Járás évenként sok ezer mázsát elad. Ez a Dohány jő a Pécsi levél nevezete alatt a dohány kereskedőknél, nyelvre. De még jobb dohányozni, vagy füstölni való dohány terem Faddon és Pálfán s mindenfelé kapva kanak rajta" (64). - Nagy Márton - Zimmermann Jakab (1841): „... sokjeles dohány fajokkal dicsekszünk: nevezetesebbek a faddi, füzesgyarmati, újvidéki" (65). - Haas Mihály (1852) : Fadd „... határa termékeny, dohánya híres, halászata kitűnő" (66). - Tolna megye földrajza (1885): „Fadd... az Ó-Duna mellett, lapályos helyen (fekszik)... jó dohányt termesztenek" (67). - Natorp Tivadar - Bálványi Gyula (1896): a faddi dohány szagtalan, kellemes füstű, a világnak talán a leggyengébb dohányai közül való. A faddi és a rétháti dohányoknak „hasonmása sehol sem terem" (68). - Tolnamegyei Közlöny (1898): „Tolnamegyének két kiváló terményei a szegzárdi vörös bor és a faddi dohány" (69). A faddi dohány hírét, népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még egyik XVIII. századi (a század végén íródhatott) ponyvairatunkban is - amely kissé tréfás hangnemben szabja meg a dohányzók kötelességeit - megemlítették: „Ha a' nemes dohányzónak égő szikrája nem volna, vegyen egy tsipet taplót, avagy papiros darabotskát (fidibust) és ugy gyújtsa meg a'pipáját: mert, ha valaki ezen áldott fövet faggyú gyertyánál merészelné meggyújtani, annak büntetése lészen 6 Debretzeni pipa és két tsomó Faddi dohány..." (70). 3. A SZABAD TERMESZTÉS MEGSZÜNTETÉSE UTÁN A kincstári jövedelmek emelése érdekében 1851-ben Magyarországon is megszüntették a szabad dohánytermesztést. Nem alkotmányosan, hanem császári ren60 Takács Lajos: A rendes pipázás privilégiumai. Ethnographia, 1954, 217. 61 Gombocz Endre - Horváth Adolf Olivér: Kitaibel Pál botanikus naplófeljegyzései Tolnamegyei útjáról, 1799. 1908. Tolna vármegye múltjából 6. füzet, 12. 62 Kisszántói Pethe Ferenc: Pallérozott mezei gazdaság. Sopron, 1805,

1. 551. 63 Magda Pál: Magyarországnak és határőrző katonaság vidékinek legújabb statisztikai és geographiai leírása. Pest, 1819. 64 Egyed Antal: Nemes Tolna vármegyének topographiai leírása. Tudományos Gyűjtemény, 1828. VI. 56. 65 Nagy Márton - Zimmermann Jakab: Ifjúságot képző ismeretek tára. Bécs, 1840.

1. 313. 66 Haas Mihály: Emlékek a Duna mentén Földvártól Vukovárig. In: Danielik-emlékkönyv, Pest, 1852, 343-400. 67 Májer-Kálmán-Horváth: Tolna megye földrajza. Bpest, 1885, 44. 68 Natorp-Bálványi: Dohány és dohányjövedék Magyarországon. Bpest, 1896, 12. 69 Tolna megyei Közlöny, 1898. 6. sz. 70 Takács Lajos: A rendes pipázás privilégiumai. Ethnographia, 1954, 217. 18 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 273