Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Zsuzsanna: Országgyűlési képviselő-választások Tolna megyében (1875–1905)

15 sen elszenvedett vereség. Szakcs és Dombóvár összehasonlításakor minden számba vehető tényező az utóbbi javára dönt, de már elegendő alapot ad az elbíráláshoz a népességszám alakulásának összevetése is. 1869-ben Szakcs lakosainak száma 3401 fő, Új- és Ódombóváré együtt 3165 fő, 1900-ban Szakcsot 3320-an, Dombóvárt pedig 8785-en lakják (56). Àz 1848-ban választási székhellyé tett község adatokkal igazolt, tartós stagnálása az elfogulatlan szemlélőt is meggyőzi a székhely áthelyezésének ésszerűségéről, hiszen aligha alkalmas e funkció betöltésére az a Szakcs, amelynek „sem vasútja sem távírója, de még csak egy tisztességes korcsmája sincs" (57). Mi több, a törvény által megkövetelt két szavazatszedő helyiség biztosítása is állandó gondot jelentett: alkalmanként összetákolt fabodegába kényszerült a két szavazatszedő bizottság egyike, mert a község csupán egy, a célra alkalmas, kőépülettel rendelkezett (58). Ennek ellenére 1906-ban még mindig Szakcsra vonulnak a kerület választói, s majd csak 1910-ben fogadja az új székhely, Dombóvár a voksolókat. Módosult a kerületek és járások egymáshoz való viszonya is, ami szükségszerűen fakadt abból a körülményből, hogy az eredetileg négy járásra tagozódó megye közigazgatási egységeinek száma az idők során növekedett. Az 1849-es rendezés a megye községeit már öt járásba osztotta be, 1896-ban pedig sor került a hatodik, a tamási járás megszervezésére (59). A90-es évek második felében tehát elvileg fennállott a lehetőség, hogy a kerületek és járások számbeli egyezése alapján megszűnjön a kétféle tagozódás. Hasonló körülmények között Csanád megyében 1870-ben a járások határait a meglevő képviselő választási kerületekhez igazították (60). Tolnában efféle törekvéseknek nyomát sem találjuk! Bizonyság erre a dombóvári járás megosztása. 1896 előtt a járás területileg ugyan nem fedte a szakcsi és a pincehelyi kerületeket, de községei kivétel nélkül ehhez a két egységhez tartoztak. A tamási járás megszervezésekor lehetőség nyílt a kétféle határ egyesítésére, ennek ellenére a szakcsi kerület hét községe abba a tamási járásba került (61), amelynek falvai a pincehelyi kerületbe tartoztak. Ráadásul a mind ez ideig a simontornyai járásban és a kölesdi kerületben levő Mucsit a dombóvári járáshoz csatolták (62). Nem szorul külön magyarázatra, hogy az 1896-os rendelkezés után a kerületek és járások határainak viszonya a korábbinál is bonyolultabbá vált. A választókerületek közül a járási tagozódásnak még leginkább a bonyhádi, a szekszárdi és a paksi felelt meg, ezeknél a járási és választási székhelyek is egyezőek, ugyanazok (63). A járási és kerületi határok eltérései kutatási szempontból nem kevés nehézséget okoznak, hiszen a népszámlálási és általában a statisztikai kimutatások részösszegzéseiket a járások szerint adják meg. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy az egybeesés hiánya a Szabadelvű Pártnak egyáltalán nem kedvezett, hiszen a 56. Népszámlálás 1902. 516-517. 57. Tvm. 1905. febr. 5. 58. TmL. kv.jkv. 1887/10. 59. TmL. alisp. ir. 1885/717. 60. Ruszoly, 1978. 179. 61. TmL. alisp. ir. 1885/717. Bedeg, Értény, Kánya, Kónyi, Pari, Szántó, Tótkér. 62. Uo. 63. 1900-ban a bonyhádi járás és kerület eltérése mindössze annyi, hogy Alsónána a központi járásba és a bonyhádi kerületbe tartozott. A dunafoldvári járás és a paksi kerület eltérése, hogy Fadd, Gindli család Kajdacs és Nagydorog a dunaföldvári járásba és a kölesdi kerületbe tartoztak. A központi kerület és járás eltérése, hogy Harcz és Szedres a kölesdi kerületbe, a már említett Alsónána pedig a bonyhádi kerületbe tartozott. 171