Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Zsuzsanna: Országgyűlési képviselő-választások Tolna megyében (1875–1905)

14 A. választókerületek száma 1881 1884 1887 1892 1896 1901 1905 1 1 1 2 2 1 •^ 1 1 3 3 *} • 3 5 4 6 4 2 2 6 9 6 5 5 1 1 18 11 14 13 12 15 14 34 30 28 33 36 26 25 68 65 63 58 48 34 37 77 76 79 78 85 54 50 153 163 156 148 146 165 162 42 46 48 53 57 74 74 3 3 5 10 8 24 29 5 4 4 6 9 8 9 - 5 5 Az adatok alapján kitűnik, hogy a választók száma alapján Tolna megye hat kerülete közül öt abba a „középmezőnybe" levő csoportba tartozott, amely egyben a legjellemzőbb nagyságrendet is képviselte. A hatodik a pincehelyi kerület pedig - amely a választók száma alapján legnépesebb volt a megyében - alig lépte túl a 2001-3000ig terjedő kategória határát. A megyei és országos adatok összevetése megerősíti azt a korábbi megállapításunkat, hogy Tolnában - a korszakunk végéig - nincs szó a választókerületek kirívó aránytalanságáról. Összességében mégis arra a megállapításra juthatunk, hogy az eredeti, 1848-ban készült kerületi beosztás a megyében is változásra érett. Nem véletlen, hogy a kölesdi kerületben, 1904-ben függetlenségi jelöltként induló gróf Benyovszky Rezső választási programjában is ott találjuk a kerületek arányosításának kívánalmát (54). Bizonyos, hogy e követelés hátterében nem csak a megyében szerzett tapasztalatok állnak, de az is kétségtelen, hogy teljesítése már a megyére is vonatkozott volna, annál inkább, mert a program az arányosítást a választójog nagymértékű kiszélesítésével egyidejűleg tűzte ki célul. Ez utóbbi megvalósítása viszont azzal járna, hogy a választók számát növelné az adott terület össznépességének nagysága. Ilyen körülmények között pedig nem valószínű, hogy a megye hat kerülete között fennálló viszonylagos kiegyenlítettség megőrződne. A meghatározott feltétel teljesüléséhez kötött, potenciális veszélyeknél élőbb, valósabb gond a választási székhelyek kérdése. Ezen a ponton érzékeljük igazán az 1848 óta végbement fejlődés egyenetlenségét, amely a tisztán természetföldrajzi szempontból központi helyet elfoglaló Szakcsot is megfosztotta a centrális szerep tényleges betöltéséhez szükséges feltételektől. Nem mintha elvettek volna valamit is abból, ami adott volt itt 1848-ban. A sorvadáshoz elegendő volt az egykori állapotok konzerválódása, különösen abban a kerületben, amelynek volt egy vasútra alapozott dinamikusan fejlődő községe: Dombóvár. Szakcs székhelyként való megmaradása ellen az 1905-ös választások után erősödik meg a tiltakozás (55). E funkció Dombóvárnak történő átadása - úgy tűnik - párt különbség nélküli, egyöntetű óhaj, s ha a szabadelvűek követelése erőteljesebb is e téren, azt érthetővé teszi a fris54. TmL. Benyovszky, pol. ir. 55. TmK., 1905. febr. 9. Tvm. 1905. febr. 5. A választókerületek csoportjai 101-200 201-300 301-400 401-500 501-700 701-1000 1001-1500 1501-2000 2001-3000 3001-4000 4001-5000 5001-7000 7000-en felül 170