Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Zsuzsanna: Országgyűlési képviselő-választások Tolna megyében (1875–1905)

8 Elemzésünk kiindulópontjául a választók arányszámának vizsgálata kínálkozik. Az időmetszeteket áttekintve azt tapasztaljuk, hogy a megyei átlag 6,2-6,5% között mozgott. A legmagasabb értéket a vizsgált időszak alsó és felső határánál mértük. A két, viszonylag magas arányszám kialakulásában az a közös, hogy mindkettő a törvényi szabályozásban bekövetkezett változás eredménye. Az 1872. év 6,5% mögött még az 1848-as törvények állnak, az 1905-ös értékben viszont már az 1899:15. te. hatása jut érvényre. Megjegyezzük, hogy ez utóbbi törvény nem lényegtelen módosítása a választójogi novellának, hiszen hatályon kívül helyezte (30) azt a korábbi rendelkezést, amely megfosztotta az adóhátralékosokat a választói jog gyakorlásától. A szabályozás értékét viszont nagyban csökkenti az a körülmény, hogy olyan korszakban emeli a választók számát néhány tized százalékkal, amelyben az általános választójogot biztosító rendezés jelentené a tényleges előrelépést. Visszatérve a megyei választók számának alakulására, szembetűnő, hogy kiegyenlítettséget tapasztalunk: a választók össznépességhez viszonyított aránya mindhárom időmetszetben - alig néhány századnyi különbséggel - a 6,2%-ot közelíti meg (31). Tekintettel arra, hogy ugyanazon jogszabály hatálya mellett vagy akkor módosul a választók száma, ha változás következik be az össznépesség vagyoni helyzetében, vagy akkor, ha az összeíró bizottságok visszaélnek a törvény által reájuk ruházott jogaikkal s a névjegyzékeket nem a tényleges állapotnak megfelelően állítják össze, a Tolna megyei állandó érték azt is jelezheti, hogy 1880-1897 között az össznépesség vagyoni helyzetében lényeges módosulás nem történt (32), s nem került sor olyan visszaélésekre sem, amelyek jelentősen torzították volna a választópolgárok számát. A választásra jogosultak arányátjelző 6,2%-os értéket elemezve természetesen felmerül a „sok vagy kevés" kérdése is. A válaszunkat több szempontú viszonyítás alapján adjuk meg: a 6,2% az általános választójog kívánalmához képest nyilvánvalóan rendkívül alacsony érték, bár ez az összehasonlítás nem minősít igazán, mert valójában nem tesz hozzá semmit ahhoz, amit egyébként is tudunk - tudniillik, hogy Magyarországon a választók körét a magas cenzust kiszabó választójogi törvény határozta meg. Tanulságosabb az országos és a megyei adatok összevetése, még akkor is, ha a két érték közötti különbség csupán néhány tized százalék Tolna megye javára (a legmagasabb érték 0,7%, a legalacsonyabb 0,2%) (33). Ha azonban ehhez hozzátesszük azt, hogy az átlag természeténél fogva különböző értékek összegzését fejezi ki, akkor joggal feltételezhetjük, hogy más megyékkel való összehasonlításkor a néhány tizednyi eltérés számottevően emelkedhet (esetenként ellenkező előjelűvé is válhat). Ruszoly József megállapítása szerint 1848-1872 között Csanád vármegyében a választásra jogosultak száma 3-5% között mozgott (34). Joggal feltételezhetjük, hogy a választójogi novella hatására a fenti érték valamelyest még csökkenhetett is. Ehhez képest a Tolna megyei 6,2% már tekintélyes különbséget fejez ki. Vajon mi a magyarázata a választásra jogosultak viszonylag magas számának, amely nemcsak elérte, de kismértékben meg is haladta az országos átlagot? Az okok keresésében a kiindulópontot a birtokkal rendelkező népesség jelentheti, hiszen a 30. 1899:15 te. 141. §. 31. lásd I. táblázat. 32. Megállapításunk nem számol azzal az elvileg fennálló lehetőséggel, hogy a két tényező egymás hatását semlegesítheti. 33. lásd I. táblázat. 34. Ruszoly, 1978. 206. 164