Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai

12 látszólagos; mindkét forrásunk ugyanazokról az eseményekről és ugyanazokról a táborhelyekről beszél. Diani szerint szeptember 16-án egész nap úton volt a sereg. Paks alatt a Duna mellett vonultak lefelé és a rossz utak és az átjárók szűk volta miatt sok fáradtságban volt részük (46). Leírásában valóban a mai Kömlőd térségének rossz és szűk útjaira ismerhetünk, melyekre nem sokkal korábban már Ottendorf"is igencsak panaszkodott: „... Földvár és e helység (ti. Paks - G. A) között az ember mély talajon át utazik mely a közeibenfekvő hegyek irányában sok mérföldre elhúzódik, ezért itt nagy a bizonytalanság és ez egyike a legveszedelmesebb helyeknek az utasok számára. " (47). Szeptember 16-án a Le Journal szerint is Paksra vonultak, de Diani-val szemben, aki szerint 17-én is ugyanott (ti. - Pakson-G. A) maradtak, arról szól a híradás, hogy Paksnál már éjfélkor parancsot kaptak a továbbindulásról és 17-én el is vonultak a Szentgyörgynél (Tolna Szentgyörgy, ma Dunaszentgyörgy) lévő mocsarak mellé, ahol - mivel takarmányhoz is jutottak - szeptember 19-ig táborban maradtak (48). Hogy valóban így volt, s hogy a tábor ekkor már nem Paksnál, hanem Gerjen és Vetle szomszédságában, Szentgyörgy alatt húzódott azt végül Diani is igazolja amikor a környékbeli helységekről ir: „Egyébként itt lent ezen a vidéken sok helység van, ugyan nem erődítmények, de fallal körülvéve és a törökök által közeledésünk hírére elhagyva. Ezek közül Kalocsa, mely érseki székhely éppen táborunkkal szemben fekszik (49). Itt kapták a hírt egy - a tatároktól átszökött - magyartól, hogy a nagyvezér után a tatár utóvédek is áthaladtak az eszéki hídon és útjukban minden erődítményt felégettek. Ennek a pusztító vonulásnak eshettek áldozatul a Szekszárdtól Bátáig még megmaradt Tolna megyei helységek is, és ugyanígy vált valószínűleg korábban a lángok martalékává maga Szentgyörgy is, melyet térképünk még romjaiban sem jelez. (19. kép) Hogy mennyire sietős volt a tatárok útja, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Buda-eszéki út mellett álló helységeket felégették ugyan, de a megművelt betakarítás előtt álló földeket Gerjen és Vetle térségében - üldözőik nem kis örömére - már érintetlenül hagyták. (19. kép.) A mocsarak és a holt Duna-meder között - térképünkön Gerge és Vetlár néven - megbújó két aprócska falu amúgy is jobb helyzetben volt Szentgyörgynél. Lakóik ugyan - valószínűleg jó okuk volt rá - nem várták be a hadak érkeztét, de apró házaik és egyszerű kerítéssel körülvett, torony nélküli templomuk épségben megmaradtak. A 21. sz. grafikai lap rajzai alapján (20-21. kép) képet alkothatunk arról, hogy milyen is lehetett a valóságban egy a mocsarak védelmében tengődő, néhány portából álló Tolna megyei halászfalu a hódoltság idején. Ha a lapok számozását vizsgáljuk, szembetűnő, hogy hiányzik a 19 (Bölcske és Madocsa), valamint a 21 (Gerjen és Vetlár) közötti 20-as számozású lap. Ezt sem a mi töredék-sorozatunkban, sem pedig a Történelmi Képcsarnok fenti két soroza46 Diani: i. m. szeptember 16. 47 Ottendorf"Henrik: i. m. 45. 48 A 21. sz. metszetlap rajza szerint a csapatok a ma már nem létező holt-Duna vonalát követve a mocsarak (Palude) nyugati oldalánál helyezkedtek el. 49 Diani: u. ott 50 Gerjen ma is létező falu Tolna megye paksi járásában, a Duna jobbpartján. Vetlár emlékét azonban csak a tőle északra lévő Vctlc-puszta neve őrzi. 134