Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai
6 A leégett házakat, tető nélküli üszkös templomokat, lerombolt palánkvárakat nem elmondás után, hanem saját tapasztalatai alapján rajzolta meg L. N. Hallardés éppen ez teszi rajzait életszerűvé és forrásértékűvé. Az egész sorozatnál jól megfigyelhető, hogy míg bizonyos, lényegtelennek ítélt dolgokat sematikusan ábrázolt, addig a fontos objektumoknál vagy jelenségeknél gondosan ügyelt a valósághű megjelenítésre. így a tatárok által lerombolt és felégetett falusi házak többnyire jellegtelen, rendszerint kétablakos, háromszögletű tűzfalakkal ellátott kockák - bár itt is van kivétel pl. Madocsánál -, melyek halmaza csupán a sivárság és pusztulás szemléltetésére hivatott. A jelesebb épületek - templomok, templomromok, palánkvárak stb. - azonban kivétel nélkül egyedi jegyeket viselnek, s rajzuk viszonylag pontos és részletező is. Ezeket összehasonlítva az említett útleírásokkal és régészeti adatainkkal azt tapasztaltuk, hogy elhelyezésük topográfiailag is helyes; többnyire a valóságnak megfelelő helyre rajzolták őket. *** Első Tolna megyei vonatkozású adataink a pentelei táborból származnak, ahová az elindulást követő harmadik napon, szeptember 9-én érkezett a keresztény sereg. Pentele palánkja is romokban heverhetett, mert sátraikat a falu alatti nagy síkságon állították fel, és ide érkezett vissza szeptember 11 -én az a háromszáz magyar lovas is, akiket három nappal korábban felderítő portyára egészen az újpalánkai Sárvíz-hídig küldtek előre. Diani - Max Emanuel udvari történetírója - naplójában csak annyit említ erről az útról, hogy az előőrsnek sikerült megtudnia, hogy a nagyvezér addigra már az eszéki hídnál a Dráván is átkelt (23). A Buda bevételét és az azt követő eseményeket is hírül adó Le Journal azonban arról is beszámolt olvasóinak, hogy noha a hidat épen találták, az átküldött harminc lovas tatár utóvédekbe ütközött, akik visszaszorították őket (24). A pentelei táborban maradók eközben hajóhidat építettek a Dunán, remélve, hogy az alföldi oldalon élelmiszerre találhatnak. Diani naplójából arra is következtethetünk, hogy a hadvezetést nyugtalanította az ősz közeledése és a rossz ellátás, mert három napon belül két küldöttséget is menesztettek Bécsbe utasításokért és a téli szállás ügyének intézésére. Azt azonban elhatározták, hogy addig is, míg a küldöttség a válasszal visszaérkezik, a már felderített területen az imént említett, s Szekszárdtól mintegy négy kilométerre északra lévő újpalánkai hídig nyomulnak előre. Másnap, szeptember 13-án a szükségtelenné vált hajóhidat szétszerelték és elindították lefelé a Dunán. 23 Diani: Diarium. Kriegsarchiv München, Karlsruhe 9-3. - A keresztény sereg útjának Pentele és Tolna közötti szakaszáról szóló részleteket az eredeti forrásokból Kammerer Ernő jegyezte ki tervezett megyei monográfiája számára. A végülis megiratlanul maradt munka jegyzetanyagát a Tolna megyei Levéltár őrzi. Ezeket átvizsgálva azt tapasztaltuk, hogy adatainak későbbi felhasználói, - többek közt már Kiss István is, - sok esetben tévesen, vagy pontatlanul használták azokat. E pontatlanságokra nem kívánunk állandóan utalni, ám hogy az összevetést lehetővé tegyük; a megyére vonatkozó részleteket függelékben közöljük. 24 Le Journal 1686. Kammerer Ernő hagyatéka a Tolna megyei Levéltárban. (A továbbiakban: Le Journal és dátum.) 128
