Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai

(DUNA) FÖLDVÁR szeptember 13-14. A megyénk területére a reggeli órákban érkező keresztény csapatok „a Buda ostromakor a töröktől felhagyott" várost és magát a földvári palánkot is romokban találták. A Heuster főkvártélymester vezetésével előreküldött szálláscsinálók ezért a szálláshelyet itt is - csakúgy mint Pentelén - a településen kívül jelölték ki és a vezéri sátortáborokat is a várostól nyugatra eső síkon építették fel (25). (13. kép.) Afelülnézeti és perspektivikus ábrázolásmódot egyaránt alkalmazó térképlapon jól látható, hogy a két vezéri tábor egymástól távol épült. A bajor választó külön védőpalánkkal is ellátott főhadiszállása a menettábor elejéhez közel, a lotharingiai herceg kevésbé díszes tábora attól hátrább, északabbra fekszik (26). (11-12. kép.) A várat és a várost egy nem létező nézőpontból - a solti oldal madártávlati magasságából - rajzolták meg, s érdekessége a rajznak, hogy míg a védművek, - palánkfalak, bástyák és szárazárkok - felülnézetben láthatók, addig a vár és város épületei - egyetlen templom rajzától eltekintve, teljes oldalnézetben készültek. (14. ké

P-).. Összehasonlítva ezt a rajzot Ottendorfés Evlia Cselebi leírásával, legelőször és legélesebben a Diani által is említett pusztulás tűnik szemünkbe. Fellelhetünk azonban olyan részleteket is a képen, melyek még jól összevethetők a több mint két évtizeddel korábbi állapotokkal: A négyzet alakú, sarkain négy kerek bástyával készített palánkvár a terület kiemelkedő pontján, a Dunához vezető völgyszoros meredélyes partján áll, körülötte a mezőváros romjai és az azt övező palánkkerítés. A palánkváron belül látható épületek mind sematikusan rajzoltak, kivéve egy négyzetesre épített, két emelet magasságában állva maradt tornyot, mely a rajzon a palánkvár egész belső területét uralja. Ez a képen látható toronyszerű építmény azonos a ma is álló vártoronnyal, melyet a helyi névhasználat szerint Öregtorony, Csonkatorony vagy - utalva időszakunkban betöltött szerepére - Töröktorony néven ismerünk. A torony építését Hőké Lajos és később Genthon István is a XV. századra tették, az azóta elvégzett várkutatás és régészeti feltárások során azonban bizonyítást nyert, hogy a

XVI. század elején épült erősség magányosan álló, támasztópilléres, ún. „kula" torony volt, melyet csak a hódoltságkori megerősítés idején vettek körül palánkfalakkal (27). Az így kialakított „párkány", azaz palánkvár első említése Szinán csausz 1543. évi leírásából ismert, így valószínű, hogy a palánkok felépítésére az 1541. évi szulejmáni hadjárat (ekkor még semmit sem írtak a várról!) és 1543. között került sor (28). Huszonöt évvel később a drinápolyi békét előkészítő Verancsics Antal egri püspök kíséretével utazó Marc Antonio Pigafetta Szinán csauszhoz ha25 Diani: im. szept. 13. 26 Az egész útvonalon a 13. sz. lapon (vö. 21. jegyz.) megadott vonulási és táborozási rend volt érvényben, legfeljebb az előőrsöket változtatták a szükségnek megfelelően. - Le Journal 1686. szeptember 13. 27 Hőké Lajos: Duna-Földvár és vidékének története különös tekintettel Tolna megyére. Második rész. Magyar korszak III. A földvári madocsai szegzárd és bátai ben- s a cikadori ciszterci apátságok. Tolnamegyei Közlöny. 1876 március 22. 12. szám.; Genthon István. Magyarország műemlékei I. Dunántúl Budapest. 1959. 74.; - KozákÉva: i. m. Szekszárd, 1970.; Abzö/cÉva: A dunaföldvári Öregtorony (Tolna m.) régészeti feltárása. Műemlékvédelem. Budapest. 1973. 4. sz. 28 Thmr József: Török-magyarkori történelmi emlékek, Török történetírók I—II. Budapest. 1893. 1896. 9 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 129