Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához

vagy egyéb kártalanításokat. Ugyanezt nem mondhatjuk el a kialakított táblákkal kapcsolatos kártalanítások megállapításánál"

4

. Ez is csökkentette a parasztság tulajdonbiztonságának érzetét, nem sarkallta gazdaságának fellendítésére. A tagosítások a növénytermesztést és állattenyésztést egyaránt érintették, kedvezőtlenül befolyásolták. A többszöri tagosítás miatt a parasztok nem látták értelmét a csereföld trágyázásának: a tartalék területek és csereingatlanok évekig trágyázatlanul maradtak. Az új szövetkezeti tagok trágyakészlete kisebb területre, a háztájira összpontosult. Az állattartást a növénytermelésen keresztül befolyásolta a tagosítás: az évelő növények vetésétől tartózkodtak a gazdálkodók, így takarmánykészletük csökkent, ami kevesebb számú állat telelteteset biztosította. A termelés szempomtjából az is fontos volt, hogy az év melyik időszakában történt a tagosítás. A nyári tagosítások zavarták legkevésbé a termelés rendjét, de a téli, a gazdasági év közepén végrehajtott tagosítások nagyon kedvezőtlenek voltak. Nyitva maradtak fontos kérdések: az őszi vetés után ki fogja a termést betakarítani, ki és hogyan készíti elő a talajt a tavaszi növények alá. Módosítani kellett a tervfelbontásokat, a szerződési kötelezettségeket, meg kellett állapítani az évelők igénybevételét stb. Földrendezéssel és tagosítással kellett megteremteni a nagyüzemi gazdálkodás alapfeltételét, ki kellett alakítani az erre alkalmas területet. Ez tehát szükségszerű és elkerülhetetlen folyamat, de 1949-56 között sok hiba súlyosbította a nagymértékű átrendezéssel együtt járó bizonytalanságot, problémákat. 6. A parasztság adóterhei és a begyűjtés A mezőgazdasági termelőket különböző címeken -jövedelmük korlátozása érdekében -jelentős mértékű adókkal sújtották. Tolna megyére együttes adó címén 1950-ben 55 millió forintot vetettek ki, mely a következőképpen oszlott meg:

25 Kulákokra 8,5 millió Ft (az összes adóelőírás 15°/o-a); középparasztokra 21,5 millió Ft; kisparasztokra 12,0 millió Ft; egyéb adózókra (kocsmárosok, kereskedők stb.) 13 millió Ft. A kulákságot ezen kívül még 16 ezer q kenyérgabona-adó terhelte mezőgazdasági fejlesztési járulék címén. 1950-ben - az általános jövedelemadó kivetésekor - 1409 kulákot tartottak számon, s jövedelmük 25%-át fizették ezen a dmen (7,3 millió Ft-ot). A szegényparasztság száma 2700 fő volt, ők 1,73 millió Ft-ot, jövedelmük 15%-át fizették.

26 A gazdagparasztság e korlátozó intézkedések hatására elvesztette gazdasági hatalmát, de kulák-voltától nem tudott megszabadulni: az 1952-es kuláktörvény az 1948. évi állapotokat vette alapul. 1951-ben a megyére kivetett adó összege erősen megnőtt: 90 millió forint körül volt. Adatunk nincs rá, de feltételezzük, hogy az adónak az egyes rétegek közötti megoszlása keveset változhatott. 1953-ban, a kormányprogram hatására, a megye területén 59 751 mezőgazdasági főfoglalkozású adózónál az általános jövedelemadó 15%-os csökkentése folytán 22,7 millió forintot engedtek el, töröltek az adóból.

27 Az eredeti kivetés 151,3 millió forint volt, s a csökkentés 24TML. Mg. Oszt. 131/X/1-69/1955. 25TML. Megyei Tanácsülési jegyzőkönyvek 1950 1956 ( = Megyei t. ü. jkv. 1950-1956): 1950. dec. 9. 26TML. Megyei t. ü. jkv. 1950-1956: 1950. szept. 25; 1950. dec. 9. 27TML. V.B. ü. jkv. 1953. okt. 28. 378