Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához

után is 128,6 millió Ft maradt, ami az 1950-es adóval összehasonlítva még mindig félelmetesen nagy szám. (A következő évekre sajnos nem rendelkezünk adatokkal.) A begyűjtési rendszer tipikusan a hadigazdálkodás módszere. Az egykorú meghatározás szerint: „Begyűjtés: a mezőgazdasági terményeknek, állatoknak és állati termékeknek az állam részére közellátás, ipari nyersanyag, export, tartalék stb. céljára történő átvétele. A begyűjtés magában foglalja 1. Az állami gazdaságok és az állami vállalatok áruátadását. 2. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az I. és II. típusú tszcs-k, valamint az egyéni és egyéb gazdaságok a) kötelező beadását, b) a termelési és értékesítési szerződéseket, c) a szabadfelvásárlást és d) egyéb (állami mezőgazdasági gépállomásoknak természetben fizetett munkadíjait: a cséplőgépkeresményt és talajmunkadíjat, a malmi vámkeresményt, a kölcsöngabona visszatérítése) címeken történő áruátadásokat".

28 Az állami begyűjtési rendszer alapján kötelezték a termelőket, hogy mezőgazdasági termékeik meghatározott mennyiségét a szabadfelvásárlási, és szabadpiaci árnál alacsonyabb, megszabott áron bocsássák az állam rendelkezésére. A kötelező beadás mértéke 1953-ig erősen emelkedett, majd a több éves beadási rendszer létrehozásával viszonylag stabil lett, de 1955-56-ban már ismét többször módosították, emelték. A begyűjtés mennyiségének évenkénti újrameghatározása rossz hatással volt a termelésre. A gazdálkodó nem tudott egy évre előre sem gondolkodni, különösen nem hosszú távra tervezni, mert a kötelező beadás mennyiségének emelkedése lefölözte minden hasznát. Ez a tényező is hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés 1949-56 között úgyszólván stagnált. 1949-51 között a terménybeadási alapkötelezettség a gazdálkodó mezőgazdasági művelése alatt álló földterület után az évente kivetett földadó mértékéhez igazodott. Az alapkötelezettség a földadónak a szántóterület nagysága szerinti, meghatározott szorzókulccsal megállapított többszöröse. Ha a gazdálkodó szántóterülete nem érte el az 5 kh-t, akkor a khként kötelező beadása az egyszeres földadóval volt azonos. Ha területe meghaladta az 5 kh-t, akkor holdanként az alábbi szorzókulcsok szerint megállapított mennyiséget kellett be1949/50 1950/51 1.1 1,3 1.2 1,4 1.3 1,5 1.4 1,6 1,6 1,8 1,8 2,1 2,0 2,3 2,2 2,5 2,4 2,8 2,6 3,0 2,8 3,2 3,0 3,5 3,6 4,1 4,0 4,6 4,4 5,1 4,8 5,5 5,2 6,0 5,6 6,4 6,0 6,9 6,4 7,4 28Tolna megye legfontosabb statisztikai adatai, 1956. Szekszárd, 1957. ( = Tm. legfont. stat. adatai 1956 ) WMaKvar Kö:löny. 1949/73. sz. 733-739; 1949/114. sz. 817-821; 1950/84. sz. 678-683. 379 dnia:

29 1948/ 5-6 kh 1,1 6-7 1,2 7-8 1,3 8-9 1,4 9-10 1,6 10-11 1,8 11-12 2,0 12-14 2,2 14-16 2,4 16-18 2,6 18-20 2,8 20-25 3,0 25-30 3,2 30-35 3,4 35-40 3,6 40-50 3,8 50-80 4,0 80-100 4,2 100-120 4,2 120 kh felett 4,2