Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Szilágyi Miklós: Régészeti leletek és leletmentések híre a szekszárdi újságokban (1897–1910)

tönkretételének felelősségét is felveti: van néhány intelligens ember Várdombon, s a községi hatóságnak is tudomást kellett szereznie róla. A központi járás főszolgabírája mindenesetre szigorú rendelkezést tett a hasonló esetek megakadályozására. (Tolnavármegye, 1904. okt. 3074.). Néhány hónap múlva Wosinskynak még sikerült néhány tárgyat megszereznie a lelőhelyről: „több bronz fibula, tű, kapocs és egyéb értékes bronz tárgy" került a múzeumba. (Közérdek, 1905. jan. 14./5.) A múzeum számára megvásárolt leletek: „egy arany és egy ezüst gyűrű, 2 drb érem, 2 drb arany gyöngy, 38 drb üveg-gyöngy, 2 drb fibula, 7 drb bronz karperec és 60 drb bélyeges és több belyegtelen tégla". Atéglák egy részéből a múzeum parkjában két római sírt állítottak fel. (Tolnavármegye múzeumbizottságának 1904. évi jelentése. Szekszárd, 1905. 5.) Lásd még: 13., 57. sz. NÉPVÁNDORLÁSKOR 38. Cikó Azon a „népvándorláskori telepen", ahol Wosinsky „már közel 700 sírt tárt fel", a múlt héten újból ásatás volt, s ezen Wosinskyn kívül Haugh Béla és Holub József is részt vett. A most feltárt 10 sírban találtak: „4 darab lándzsa hegyet, 2 drb kést, 1 pár fülbevalót, 5 drb öv és ruha kapcsot, közülük egy igen szép díszítéssel, 5 drb teljesen ép bögrét, melyek rendesen a halott lábainál voltak. Az ásatás koronája azonban az egy méter hosszú és 5 cm széles egyenes vaskard, mely egyik csontváz jobb karjánál feküdt. Akard hosszú egyenes, vége felé keskenyedik, a markolat helye még tisztán kivehető. A cikói leletek között ez az első vaskard és az igazi ritkaság számba megy". Wosinsky tovább folytatja az ásatását Cikón, amely iránt „úgy tudományos, mint laikus körökben nagy az érdeklődés". (Tolnavármegye, 1904. szept. 2574. és Tolnavármegye múzeumbizottságának 1904. évi jelentése. Szekszárd, 1905. 4.) 39. Csibrák Jeszenszky Andor földbirtokos „egy népvándorláskori sír mellett talált edényt és egy bronzkarikát" ajándékozott a múzeumnak. (Tolnavármegye, 1898. március 673.) Ugyanő „értékes népvándorláskori régiséggel" ajándékozta meg a múzeumot. „Csibrákon a Kapos-völgyre nyúló homokoldalt most szőlővel ültetik be, s forgatás közben egy népvándorláskori sírmezőre akadtak, a munkások azonban szétszórták a leleteket, s csak a munka befejezése után szolgáltatott be Hier János csibráki lakos a földbirtokosnak több bronztárgyat, vasfegyvereket és eszközöket, továbbá üveggyöngyöket". (Tolnavármegye, 1898. dec. 1874.) 40. Mórágy-Halbmond-dűlő Wosinsky Mór (Kovách Aladár segédlete mellett és Perczel Béla völgységi járási főszolgabíró jelenlétében) kisebb ásatást végzett, és föltárt egy „avar-kori, 8-ik századbeli lovas-sírt", melyben talált „vas fegyvereket, kengyelt és zablát"; ezeket Perczel főszolgabíróhoz szállította be a mórágyi tanító. Ugyanott további négy népvándorláskori sírt is találtak, kettőnek nem volt melléklete, a másik kettőnél „üveg gyöngyök, bronz csat, bronz fülön függő és orsógombok voltak". (Tolnavármegye, 1900. okt. 1473. és okt. 2174.) A hivatalos jelentés részletesebben beszámolt az egynapos ásatásról : „Perczel Béla és Dr. Müller János bonyhádi régész-barát ügyvéd" kora reggel, Wosinskyék megérkezése előtt próbaásatásokat kezdtek a felfogadott munkásokkal. Előbb „egy magas domboldalon ... keményen kiégetett földalatti üregekre akadtak, melyekben azonban hamumaradványokon kívül" semmit sem találtak. Wosinskyék jelenlétében kezdték az ásatást a „Halbmond nevű dűlőt keresztülszelő mély horhóban, melynek magas partjaiból mindkét oldalon emberi csontok látszottak ki". A népvándorláskori temetőben „a csontvázak átlag másfél méter mélységben, észak-déli irányban, hanyatt" feküdtek. Hat sírt bontottak ki: „Az 1-ső sírban a fül táján egy üveggyönggyel díszített fülönfüggőt, mindkét felső karnál s a medencecsont táján 12 darab kék üveggyöngyöt, a baloldali könyöknél egy agyagból égetett orsógombot s a medencecsonton egy bronz csatot találtunk. A 2-ik sírban a csontváz bal keze fejénél, egy rakás hamu között, egy agyagból égetett, díszített orsógomb s ágyékánál egy porladt agyagedény találtatott. A 3-ik sír kettős csontvázat rejtett, egy felnőttét s közvetlenül mellette egy piciny gyermekét. A felnőtt csontváz medencecsontjánál egy vasból készült, hosszú köpűvel ellátott, kétszárnyú nyílhegy feküdt, lába végénél pedig ép edény állott. A 4-ik sírban, dacára hogy a csontváz bolygatatlan anatómiai összefüggésben találtatott, sírmellékletekre nem akadtunk. Az 5-ik sírban a csontváz az előbbenieknél jóval mélyebben feküdt, s lába végénél egy picziny ép edényt találtunk. A 6-ik sírnál a földréteg színkülönbözetéből azt láttuk, hogy az sokkal nagyobb terjedelmű, mint a többi keskenyen leásott sírok, s tényleg meglepetés várt itt ránk, mert lócsontvázra akadtunk." Mivel beesteledett, el kellett jönniük, s a sír kibontását Müller N. mórágyi tanítóra bízták, aki a következő leleteket hozta be a múzeumba: „egy zablát, két kengyelvasat, két szegfejet, egy nyílhegyet, 3 drb vastöredéket és a lócsontmaradványokat". A leletkörülményeket nem állapíthatták meg; az ásatás folytatására egyelőre nem adott engedélyt a föld tulajdonosa. (A tol na vármegyei múzeumbizottság 1900. évi jelentése.) 41. Nagydorog Széchenyi Sándor gróf birtokán, homokásás közben akadtak rá egy „nagy terjedelmű avarkori sírmezőre". Wosinsky Mór irányításával a múlt pénteken 12 sírt bontottak fel. „A sírokban a csontvázak hanyatt fekvő helyzetben s keletnek nézve találtattak. Minden sírban ott volt a halott mellé tett ételbögre, ami a népvándorláskorbeli temetkezésjellemző adata; továbbá vaskéseket, 3 szárnyú nyílvesszőket, függőket s egyéb más tárgyakat találtak a sírokban." Az ásatást tovább folytatják, mert „gazdag leletekre van kilátás". (Tolnavármegye, 1900. június 374.) 27* 419