Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Szilágyi Miklós: Régészeti leletek és leletmentések híre a szekszárdi újságokban (1897–1910)

42. Regöfy Kovách Aladár 2 hetes ásatást vezetett, s ezalatt „két népvándorláskori sírmezőt tárt föl; az egyiket a regölyi sáncoldalban, másikat a sánctetőn. Összesen húsz sírra talált, melyekben a vázak mellett ezüst gömbös függők, kis karika függők, vaskarika csatok és csontnyelű vaskések voltak; néhány csontváz mellett egy-egy kis bögrét és állatcsontokat talált". Míg tart a szabadsága, talán Görbőn is végez ásatást, s a régészeti kirándulásait felhasználja néprajzi gyűjtésre is. (Tolnavármegye, 1903. okt. 473.) 43. Szekszárd-Cinkai szőlőhegy Ifj. Kaiser N. szőlőjében forgatáskor három csontváz került elő, „melyek mellett igen ritka alakú edények voltak; az edények alakja körül-belül a körtéhez hasonlít, az edényfúlek pedig teljes karika alakúak". (Tolnavármegye, 1904. márc. 13./2.) A munkások feldúlták a sírokat, Wosinsky csak annyit tudhatott meg, hogy „a csontvázak lábbal keletnek, fejjel nyugatnak feküdtek; két bögre került elő a ritkább fajtából; az edények alakja alul a talapzatnál öblös és fölfelé arányosan szűkül, az edények füle karika alakú." (Tol na vármegye múzeumbizottságának 1904. évi jelentése. Szekszárd, 1905. 5.) 44. Szekszárd-Istipán-gödrei szőlő Ujj János birtokán, forgatáskor 10-12 csontvázt találtak. Mellettük „hullámvonalas díszítéssel ellátott fekete agyag bögrék és edények, valamint egy kisebb és egy nagyobb hosszú nyakú, kobak alakú vörös agyag edény" volt. A múzeum csak akkor értesült, amikor már az egész területet felásták, így - részint vétel, részint ajándék útján - csak néhány edényt szerezhettek meg. (Tolnavármegye, 1901. dec. 22.1 S.) HONFOGLALÁSKOR 45. Bátaszék-belterület Utcakövezés közben honfoglaláskori leleteket találtak: „Az utcának egy dombosabb részét lehordva egy csontvázra akadtak, melynek mellékletei voltak: egy karperec, 3 darab hajgyűrű, egy sodrony nyakperec és 18 darab pitykéből csüngő szív alakú dísz"; mindezeket Kovács Bálint bátaszéki orvos a múzeumnak ajándékozta. (Tolnavármegye múzeumbizottságának 1905. évi jelentése. Szekszárd, 1906. 8.) 46. Nagydorog-Bezzeg-puszta A múlt szerdán Széchenyi Sándor gróf birtokán „egy érdekes magyar honfoglaláskori sírt" tárt fel Wosinsky Mór. „A csontvázon nagy ezüst gombok és pitykék voltak, öve pedig aranylemezekkel volt díszítve. A csontváz lábánál egy kisebb állat (valószínűleg csikó) összezsugorított csontjai feküdtek, a lábszárcsontok vaskapoccsal voltak összeerősítve, az állat négy patája is megvolt a sírban, a feje azonban hiányzott s így valószínűleg áldozati állat volt. Ezen sír közelében egy gyermekcsontvázra is akadt, ebben apró bronz töredékeket és két hullámvonalakkal díszített edényt talált". (Tolnavármegye, 1900. okt. 21./4.) Ahivatalos jelentés szerinta római lelet (27. sz.) „közvetlen közelében vont árokban" került elő a sír, melyben „egy, fejjel nyugat- és lábakkal kelet felé oldalt fekvő csontvázra" találtak. „Mellén bronzkarika s szilva alakú, mélyen rovátkolt nagy ezüst gombok, a medenczecsonton pedig kisebb ezüst pityke gombok s egy arany lemez találtattak. A csontváz lába végénél egy csikó csontváza olyan helyzetben feküdt, hogy mind a négy pata egy rakáson volt s e csontok között egy vascsat s ezüst lemezek töredékei találtattak". A gyermeksír „e felnőtt csontváza mellett vont árokban" került elő. (A tolnavármegyei múzeum-bizottság 1900. évi jelentése). 47. Szekszárd-lphigenia-major Wosinsky (Haugh Béla múzeumőr kíséretében) a major „nagy dombján" végzett próbaásatást, hogy megállapítsa: „az előző években talált kiválóan fontos honfoglaláskori lovas síron kívül nincs-e még több csontváz"; az eredmény negatív volt. (A tolnavármegyei múzeum-bizottság 1900. évi jelentése) ÁRPÁD-KOR 48. Hidja-puszta Bezerédj Pál birtokán, útépítés közben sírokat találtak, s a helyszínen Wosinsky Mór is megjelent, megállapíthatta, hogy „ott Árpád-kori sorossírmező van". Négy sírt feltáratott, melyek közül „az egyikben lelt csontváz mellén szív alakú ezüst csüngő és átfúrt kagylók voltak". (Tolnavármegye, 1904. máj. 8./4.) 49. Szekszárd-Jobb-Remete Ajobb-remetei szőlőkben egy „nagy terjedelmű magyar sírmezőre bukkantak; a temető a XI. és XII. századból való". A leleteket eddig elhányták, csak keveset szolgáltattak be. „Legutóbb néhány ezüstgyűrüt és fülbevalót mentettek meg az elkallódástól". (Tolnavármegye, 1899. jan. 8./3.) Az ősz folyamán, október 23-24-én - Török J. szekszárdi lakos tulajdonában volt szőlőben - Kovách Aladár múzeumőr próbaásatást végzett, és feltárt 11 sírt, melyekből „még eléggé ép csontvázak kerültek elő; a sírmellékletek halántékgyűrűk és a holtak szájába tett pénzek" kerültek elő. Megállapította, hogy ez a terület „sírkertül Péter és I. András magyar királyok idejében használtatott". (Tolna420