Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Szilágyi Miklós: Régészeti leletek és leletmentések híre a szekszárdi újságokban (1897–1910)

ásatás alkalmával az apátsági falak mentén nagyobbrészt már megbolygatott római sírokra akadtak, ami azért nagyértékű fölfedezés, mert eddig nem volt semmi adat arra, hogy Bátán is volt a rómaiaknak kolóniájuk. A római téglákat az apátság falainak építésénél is igénybe vették; az apátság elpusztulása után pedig a bátaiak használták föl saját házaik és pincéik építkezésénél az épület tégláit és köveit; egyik bátai polgár pincéjében még most is megvan egyik szerzetes feliratos sírköve a falba beépítve". (Tolnavármegye, 1899. nov. 574.) Az ásatások tapasztalatainak első összegzése: Bátán „már a rómaiak idejében volt castrum, s ennek alapjaira épült a Szent László alatt létesített templom és klastrom ; sőt a rómaiak előtt már a keltáknak is volt ott építmények, amelyre meg a rómaiak építettek". Folytatják az ásatásokat, és Kammerer Ernő hamarosan lejön megtekinteni „az eddig föltárt épületmaradványokat". (Tolnavármegye, 1899. dec. 373.) 24. Dunaföldvár A Dunaföldvár c. lap közlése szerint a község határában „egy római korbeli oszlopkövet" találtak, s a képviselőtestület fogja eldönteni, hogy a Nemzeti Múzeum kérésének megfelelően odaadják-e. Nem lenne szabad így határozni, mert az értékes leletnek a vármegye „országos hírnevű múzeumában" van a helye. (Tolnavármegye, 1903. febr. 174.) 25. Harc Szőlőforgatáskor, de a bronzkori lelőhellyel nem azonos (9. sz.) helyen „egy igen szép fehér márvány szobrot" is találtak, mely „finom kidolgozásáról következtetve a római császárság kezdetéről \a.\ó".(Tolnavármegye, 1898. nov. 2774.) 26. Kisdorog „A Kovácsitól húzódó völgy jobb felén lévő nagyobb kiterjedésű dombon a szántóföld tulajdonosok már évek óta számos római sír-téglákat ástak ki s amint mondják kocsi számra hordták haza". A múlt héten Bayer János szántóföldjén 4 római sírra bukkantak, az egyikben „női csontvázat s karján két bronz karkötőt", egy másik sírban „egy kis agyag bögrét" találtak, s ezen kívül „rendkívül sok római malter-törmelék s mintegy négy méter hosszúságú homokkő alapfalazat" is felszínre került. „Úgy látszik, hogy az egész dombtető hajdan római temető volt". (Tolnavármegye, 1901. dec. 172.) 27. Nagydorog-Bezzegh-puszta Széchenyi Sándor birtokán, a gazdasági épületek mellett „egy magas homokbucka vonul délről északi irányban. E domb keleti oldaláról, közvetlenül a gazdasági épületek mellett megkezdték a homokhordást", és a gyerekek egy római kori leletet kotortak ki, „mely irizáló üvegből, tükörfémből készült, hosszú nyelű csészéből s részben bélyeggel ellátott terra sigillata edényekből állott. Ez utóbbiak közül különösen kiválik egy remek domborműves edény, melyen a négy lótól vontatott Phoebus Apollo, s párducz ismétlődnek". (A tolnavármegyei múzeum-bizottság 1900. évi jelentése) 28. Nagyberki (Tolna és Somogy megye határa) - Szalacska-puszta Berki-pusztán rigolírozás közben római kori leleteket talált egy parasztember. Amikor erről Nagy István dombóvári főszolgabíró tudomást szerzett, megvásárolta, majd behozta Wosinsky Mórnak, s a múzeumnak ajándékozta. „A tárgyak között van két szokatlan alakú ezüst fibula, három darab ezüst gyűrű, amelyek közül az egyik kövébe halak (az őskeresztények szimbóluma) vannak bevésve, a másik kőben pedig Ámor látható. Van továbbá a tárgyak között egy ezüst csüngő-dísz, egy arany függő, egy ezüst és egy arany érem. Az arany érem Contantius császár korából való". Valószínű, hogy a sír római temetőhöz tartozott, ezért a múzeum ásatást tervez. (Közérdek, 1905. aug. 19. 4. és Tolnavármegye, 1905. aug. 2773.) Wosinsky -Kovách Aladár múzeumőr és Holub József tanárjelölt társaságában - szeptember 13-án utazott Dombóvárra, mert értesülése szerint „ismét római korbeli tárgyak kerültek a felszínre". Másnap „Dobó János dombóvári kereskedő és lelkes régészet kedvelőnek" a kíséretében felkeresték a helyszínt, s megtudták, hogy nem kezdhetik meg az ásatást. Az egyik terület olyan nagybirtokosé, aki nem lakik a helyszínen, így nem lehetett tőle engedélyt kérni, a másik terület pedig Jobbára szőlővel van beültetve". Egyébként sem lehetett volna a „sürgős munkák miatt a közeli falvakban munkásokat kapni". Megszerzik a tulajdonos engedélyét, s az őszi munkák után kezdenek „szakszerű rendszeres ásatást". (Közérdek, 1905. szept. 1675.) A hivatalos jelentés szerint közös kiszállásuk alkalmával „egy őskori sánctetőt" vizsgált meg Wosinsky, „melyen kő-, bronz- és római korbeli csont és agyagtárgyak töredékei kerültek felszínre", s a szőlőmunkások egyéb tárgyakat is találtak. Ásatást nem kezdhettek, „csupán néhány arany és ezüst római korbeli tárgyat lehetett bent a faluban egyesektől megvásárolni". (Tolnavármegye múzeumbizottságának 1905. évi jelentése. Szekszárd, 1906. 8.) 29. Németboly (Baranya m.) A község megbízásából Németh Béla pécsi ügyvéd fogja megírni Németboly monográfiáját. A régészeti adatok feltárására a Magyar Nemzeti Múzeumot kérték fel, s az országos múzeum Wosinskyt küldte ki az ásatások elvégzésére. A múlt szerdán utazott oda, és „egy római castellum és egy XII. századbeli építmény maradványait tárta föl; ez utóbbi építésénél a római castellum anyagát is felhasználták". A község közelében, Pusztaszentmártonban „nagy kiterjedésű bronzkori és római telepre akadt" Wosinsky, Villányban pedig bronzkori leletekre. (Tolnavármegye, 1900. márc. 474.) 27 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 417