Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Szilágyi Miklós: Régészeti leletek és leletmentések híre a szekszárdi újságokban (1897–1910)

30. Ocsény-Sziget-puszta A Sziget nevű pusztán „sok feliratos római tégla, két darab vas csákány és egy ón-lemez darab" került elő, ez utóbbin „a napisten imádásának vallási szertartásához tartozó jelenetek domborképei láthatók". (Tolnavármegye, 1902. Jan. 12./4.) 31. Sárpilis A község határában Babay Béla református lelkész „római útmaradványokra és egy castrum maradványra bukkant" (Tolnavármegye, 1901. július 14./3.) 32. Szekszárd-Bartinai szőlő Korbonits Dezső árvaszéki ülnök bartinai szőlőjében egy római sírt találtak, benne „egy egész ép állapotban lévő arany gyűrűt, több gyöngyöt, a III. századból való római pénzeket s egyéb tárgyakat". ( Tolnavármegye, 1898. márc. 20./5.) Ugyanott „több érdekes régiségen kívül egy egészen ép finom üvegkorsót is találtak". (Tolnavármegye, 1899. jan. 873.) 33. Szekszárd Az alsóvárosi temetővel szemben lévő szőlőben római kori sírt találtak, melyet Wosinsky Mór meg is vizsgált. (Tolnavármegye, 1898. ápr. 17./3.) 34. Szekszárd-Bencze-völgy A városmalomtól mintegy 200 lépésre, a Bencze-völgyben középtájon, magasabb dombtetőn Sági József agárdi lakos forgatás közben római sírokat talált, és „a téglákat több halomban a felszínre dobálta". A csősz jelentésére Wosinsky Mór és a múzeumi titkár vasárnap kiment, és kiválogatta a feliratosokat. Megállapította: „meglepő az, hogy ily nagyszámú feliratos téglák - mint itt voltak - egy-egy lelőhelyen alig találhatók; majd minden tégla darabon rajta volt az illető cohors neve és száma, mely a téglákat gyártotta". (Tolnavármegye, 1902. jan. 574.) 35. Szekszárd-Palánk Az Augusz-féle szőlőben római épület alapjaira bukkantak, mely „szabályos négyszögalakot mutat, s római téglákkal, az ismert kavics és mész keverékéből álló malterral, s terméskövekkel van építve; valószínűleg római őrtorony maradványa". (Tolnavármegye, 1898. márc. 2075.) 36. Szekszárd-Séd-patak völgye A Séd-pataknak a Bálint-híd feletti medrében „egy feliratos fogadalmi oltárkő találtatott". A helyszíntől 100 lépésnyivel feljebb leomlott partból mosta ki a zápor, és gördítette tovább. A múzeumba szállításról intézkedtek; leírását legközelebb közlik. (Tolnavármegye és a Közérdek, 1910. ápr. 2173.) Spitzer Ede Bartina utcai kereskedő jelentette be a követ a múzeumnak, s Kovách Aladár intézkedett a múzeumba szállításáról. Leírása: „84 cm magas, igen csinos oltárkő, melyet egy római veterán lovaskatona emeltetett. A felirat latin szövege a következő: Jovi Optimo Maximo Claudius Celer veteranus alae Breucorum secundae pro salute sua et suorum. Votum solvit libens merito magyarul: a legjobb és legnagyobb Jupiternek Claudius Celer, a Breukok második lovasosztályának veteránja (öreg katonája) a saját és családtagjainak üdveért a fogadást szívesen teljesítette". A lelőhelyről a következőket közli a lap: „a patak, illetőleg a Bartina utca felett vonuló Bödő-hegy oldalában régebben szintén találtak egy oltárkövet, mely a napistennek volt szentelve és most a múzeum római osztályában van. A Bálint-híd felett, amint a Bartina utca a Remete kápolna felé kanyarodik, van egy kis térség, melyre kétfelől, a Bödő és Remete felől ömlik a záporvíz a térre s ugyanott kezdődik is a Sédpatak egyik mederága jó mélyen, melyet a víz ereje mosott alá, még pedig úgy, hogy az árok két partján épült házaknak felét mára part be és leomlása miatt le kellett bontani. Az árok északi partjából, a part feletti udvartéren épült félszer alatt a legutóbbi nagy esőzés folytán ismét egy hatalmas földtömeg omlott alá". Innen sodorta alább a víz az oltárkövet. Ennek a területnek azonban más régészeti érdekessége is van: „Ott ahol a Bödő és Remete felöl jövő vadvizek lezuhannak a mélységbe, a felszíntől alig másfél méter mélységben a partból kilátszanak a török időből való vízvezetékek agyagcsövei, melyek tégla falazás közé vannak beágyazva. Nevezetes, hogy a két csőnek irányából megállapítható, hogy az egyik a Bödőből, a másik a Remetéből vezette a vizet, s ott, ahol most kilátszanak, jöttek össze egy közös, nagyobb, tágasabb csőbe. Ez konstatálható egyrészt abból, hogy eddig a patak medréből jóval bővebb csőmaradványok kerültek elő, másrészt pedig a két csőnek irányát követve, az irány által képzett csúcsa alig félméternyire lehet a most kilátszó vékonyabb csővégektől". A csekély mélység arra mutat, hogy a török időkben még nem volt meg a Sédnek ez a mostani bevágása. (Tolnavármegye és a Közérdek, 1910. ápr. 2574.) 37. Várdomb-Schamberger Ignác szőlője Várdomb határából, ahol a rómaiak erődített helye volt, már sok római kori lelet van a múzeumban. A napokban szőlőforgatás közben, a falu feletti domboldalon „rendkívül becses és ritka maradványokra bukkantak": egy nagy római temetőre. „Egymás mellett hatvan római kősírt tártak fel, mindannyi ép állapotban, a kősírok mindmegannyi egy-egy kőház, olyanok mint amilyen egy a szekszárdi múzeum folyósóján látható, négyszögű lapos feliratos kőtáblákból épültek. Ha ezt a leletet fénykép felvételben meg lehetett volna örökíteni, ez a kép kultúrhistóriai és régészeti szempontból világhírre tett volna szert. De persze erről most már csak beszélni lehet, mert a munkásoka sírokat szétrombolták, a kőlapokat és csontokat halomba rakták, a sírokban talált régiségeket pedig elhordták". Wosinsky magánúton értesült a lelőhelyről, kiszállt, és számos darabot sikerült megszereznie. „Megvásárolta a kiásott téglákat is, melyek feliratai és jelzései hálás tárgyai lesznek a kutatásnak. E téglalapokat múzeumunk igazgatója sírházakká fogja összeilleszteni és azokból néhányat a múzeumparkban fog elhelyezni." A lap tudósítója a lelőhely 418