Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához
1949-ben és 1950-ben 25 kh-ig megegyeznek a szorzókulcsok, e fölött az 1950-es törvény jelentősen megemeli a szorzószámokat. A Tolna megyei főispán rendelete szerint 30 viszont már 1949-ben a felemelt - 1950. évi - szorzószámok szerint kellett a 25 kh-nál nagyobb területtel rendelkezőknek teljesíteniük beadási kötelezettségüket. Az 195 l-es begyűjtési törvény már az alsóbb kategóriákban is növelte a begyűjtendő termésmennyiséget. 1949-ben a gazdálkodónak csak egyféle terménybeadási kötelezettsége volt, melyet „a. búzából, rozsból, kétszeresből és napraforgómagból a háztartási és gazdasági szükségletét meghaladó egész mennyiséget köteles beszolgáltatni, b. árpából termésének legalább 10%-át, c. rozsból termésének legalább 15%-át, d. terménybeszolgáltatási kötelezettségének fennmaradó részét bármilyen beszolgáltatásra alkalmas terménnyel vagy hízott sertéssel teljesítheti." 31 1950-ben és 1951-ben a terménybeszolgáltatási kötelezettséget két részre bontották: 1950-ben 1. kenyérgabonára, 2. szemestakarmányra (árpa és kukorica); 1951-ben 1. kenyérgabonára és takarmányra, 2. szénabeadásra. Szénabeadásra kötelezték a gazdálkodókat a gazdaságához tartozó rét területe után: 32 800 D-öl rétterülettől dolgozó paraszt kulák 1 kh rétterületig kh-ként 100 kg 260 kg 1-2 kh-ig kh-ként 120 " 290 " 2-3 " " 130 " 320 " 3-5 " " 140 " 350 " 5 kh rétterület fölött kh-ként 160 " 400 " 1951 -ben egyszeri burgonyabeadást is kiróttak azokra a gazdálkodókra, akik 400 D -ölnél nagyobb területen vetettek burgonyát: 33 ha a vetésterület kh-ként 400-600 -öl 2 q-t 600-800 " 3 q-t 800-1200 " 4 q-t 1200-1600 " 5 q-t 1 -2 kh között 6 q-t 2-3 " 8 q-t 3 kh-nál nagyobb 10 q-át kellett beadni. Ezekben az években a dolgozó parasztoknak sertéshizlalási és -beadási kötelezettségük még nem volt, ezt csak a kulákokra vetették ki. Az 1951/52 évi állami begyűjtést kétszer is szabályozták 34 . Most csak az utóbbit vizsgáljuk, mert valószínűleg ezt hajtották végre. Ettől az esztendőtől kezdve a beadás új rendszerét dolgozták ki : figyelembe vették a területek aranykorona értékét. A szőlőt ötszörös, a kertet és gyümölcsöst négyszeres területtel számolták (az aranykoronát egyszeresen). Az aranykorona-kategóriákat az alábbi módon határozták meg: 35 14. táblázat: Szántó, rét, legelő átlagos kataszteri tiszta jövedelme I. kategória-csoport 0-6 aranykoronáig II. " 6-8 III. " 8-10 IV. " 10-12 V. " 12-14 VI. " 14-16 VII. " 16-18 VIII. 18 aranykoronától 30TML. Főispáni iratok ( = Fóisp. ir.) 393/1949 3\Magyar Közlöny, 1949/73. sz. 736. ílMagvar Közlöny, 1950/84. sz. 682. íiMagyar Közlöny, 1950/146. sz. 1129. 34 fí z ! 951. évi 10. sz. tvr. az 1951/52. évi állami begyűjtésről (Magyar Közlöny, 1951/48. sz.); és az 1952. évi 2. sz. tvr. (Magvar Közlöny, 1952/2. sz.) 35 Magyar Közlöny, 1952/2. sz. 76. 380
