Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz
az eklézsia és a falu vezetői új iskola építését határozták el. Szerződést kötöttek a foktői Győri Sámuellel az oskolaház megépítésére. Tanítói lakásnak csak egy szobát terveztek, melyben - szerintük - a tanító ellakhat segédjével együtt. Az iskola helyét nem a régi funduson jelölték ki, hanem a falu új regulációja szerint a templom mögött egy 308 négyszögöl területű tel ket kapott az eklézsia. Az építkezés a kor színvonalához képest viszonylag modern eszközökkel és anyagokkal folyt, így az 1846. évi összeírás szerint az öcsényi iskola épülete Jó karban" volt. Ez az épület egyébként a mai napig iskolai funkciót tölt be, megfelelő karbantartással megállja helyét 01 . Még 1884-ben is igen komoly gondot okozott Tolna megyében az iskolaépületek állapota. Matavovszky szerint „a hiányokhoz még azon lényeges is járul, hogy a már meglévő iskoláinknak nagy része építkezés, a tantermek elhelyezése tekintetében igen hiányos, sőt közegészségügyi szempontból is alapos kifogás alá esik 62 ". Idézett konkrét példái bizonyítják, hogy szinte kísértetiesen ugyanazok a problémák jelentkeztek néhány évvel a közoktatási törvény után, melyek már egy évszázada sürgető követelményként fogalmazódtak meg. Az új törvény értelmében a falvakban iskolaépületek létesítése az egyik fő cél. Háttérbe szorult viszont a már meglévő iskolák karbantartása és korszerűsítése, ami hátráltatta a törvényben megfogalmazott elvek gyakorlati érvényesülését. A TANÍTÓ Még a XIX. század első felében is a régi, feudális módon történt a falusi iskolák fenntartása. A tanító fő járandósága a telekhasználat, valamint a falu lakosainak különféle természetbeli szolgáltatása volt. A nemesek adómentessége miatt a zömükben jobbágyparasztokból álló falvak - mint állami közigazgatási egységek - adóbevétele minimális volt, ezért nem tudták vállalni saját pénztárukból a tanító rendszeres és teljes fizetését. Ez a társadalmi környezet határozta meg a falusi tanító helyzetét. Közvetlen felettesei katolikus és protestáns iskolákban egyaránt - egyházi személyek voltak, akiknek feltétlen engedelmességgel tartozott. A tanításon kívül legtöbb helyen különjuttatás fejében - különösen akkor, ha a tanításért járó jövedelem nem fedezte a létfenntartásához szükséges költségeket - a kántori teendőket is ellátta, vállalta a községi jegyzői hivatalt, sőt egyéb tevékenységet, pl. a toronyóra felhúzását is. Emellett gazdálkodott. A tanítók javadalmazásának elégtelenségét egyértelműen bizonyítják forrásaink. 1789-ben Pilis falu oskolamesterének járandósága a következő volt: „1. Mind az oskolai szolgálattól: 2. Mind a Templomi szolgálattól a termesekkel őszve foglaltatván vagyon 84 fi." A fizetés rendszeressége azonban nem biztosított, hiszen az év júliusában „az elől írott fizetésből meg van fizetve 17 fi. Sóért 2 fi. A többi mind hátra van 65 fi ", 63 Ugyanebből a faluból származó 1816. évi egyházrajz szerint: „A Rector Salláriumának is pontosabb befizetődése a múlt 1815. esztendőben kezdődött, de ennek is Tüzelő fája, azon esztendőre még fizetetlen maradt 21/2 öl." Ezek után a prédikátor részletesen is felsorolja a „Pilisi Oskola Rectornak esztendőnként való fizetését": 1. Készpénz 15 fi. 2. Búza szemül 8 kila (=kb. 5 q) 3. Őszi vetés alá minden időre egy darab szántóföld; a betakaríttatása a Helységé; nyomtatása magáé. 4. Egy darab krumpliföld. egynéhány esztendőktől fogva mélységes hipocondriában vót, a maga házát éjtzaka 11 órakor meggyújtvánn önként s készakarva, abból oly irtóztató tűz támadott, hogy miatta és általa 212 Házak reggeli 3 órára hamuvá lettek. Kezdődött a gyulladás a Helységnek Napnyugoti végénn és keresztül ment egész a napkeleti végéig. Megégtek ezen pusztító tűz által a többek között a Parochiális, Oskola, Notarialis és Helység Házak. ATemplom, ámbára tűztől úgy körülvétettetett, hogy közelíteni sem lehetett hozzá, különös Isteni gondviselés által épségbenn megmaradott. Mennyi károkat vallottak ezáltal a tűz által azon 212 Házak birtokosai? azt megszámlálni lehetetlen. Én a ki ezeket ide írtam, tsak a naggyából számlálvánn a magam káromat, meghaladja a három ezer forintot. Minden ruhám, sok könyveim, ágyaim s egyéb jószágaim megégvénn. - A néki keseredett kárvallott nép, az említett Seres Ersébethet, halálra vervén, a tűzbe vetette . . . 6iTmL. Közgy. ir. 1846. Lajstr. 237. 62Matavovszky Béla: Tolnamegye tanügye. Beregszász, 1886. 57. «TmL Vegyes Összeírások 1789. Ö. 459. 345
