Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz
5. Kenderföld egy Véka alá való. (1 véka= 15,6 kg) ^ 6. Sertésre egy tallér 1 fi. 30 kr. 7. Bor hat akó (=325,8 liter). 8. Két szekér széna készen. 9. Rét 3 1/2 ember kaszálló. 10. Veteményes kert. 11. Minden gyermektől 10 garas, egy nyolczados, Lusus, egy Tsirke. 12. Só 40 font (=22,4 kg). 13. Faggyú 15 font (=8,4 kg). 14. Vaj két ittze, méz két ittze. (1 ittze=0,85 liter). 15. Fa nyolcz öl, de a gyermekek hordanak télen (— kb. 30 köbméter) 64 . Részletes a felsorolás, így láthatjuk, hogy szinte minden olyan „természetbenivel" ellátták a tanítót, ami életviteléhez, ha kissé szűkre szabottan is, szükséges volt. A harmi ne évvel későbbi fizetéssel összehasonlítva semmi javulást nem tapasztalunk. 1846-ban a pilisi tanító kapott: 6 ft. 32 ft. 12 ft. 10 ft. Az iskolamesterek jövedelme a község nagyságától, lakóinak anyagi viszonyaitól és a gyermekek számától függött. A nagyobb községek többet tudtak adni, így nem volt ritka a két-háromszáz forintos tanítói fizetés sem. 1789-ben a dombóvári tanító fizetése 299, a döbröközié 259, az ozoraié 212, a tamásié 350 ft volt, de ebből kellett fizetni nekik a segédtanítókat. Még így is két-háromszáz forint között volt a bérük, hiszen a praeceptorokat alku szerint - általában 50-60 forinttal és koszttal - fogadták fel. Agyulaji és a regölyi mester egyedül keresett 247, illetve 226 forintot 66 . Az egészen alacsony fizetésre is sorolhatnánk a példákat. Az összeírás alkalmával volt olyan tanító, aki az iskolai munkáért egyetlen krajcárt sem kapott, mivel gyakorlatilag nem is dolgozott az iskolában: egy gyerek sem látogatta az iskolát (a németi katolikus tanító). Több helyen - főleg a református iskolákban - a tanító fizetése nem állandó összeg volt: a gyermekek számának alakulásától függött. Pálfán a református tanító járandósága minden gyermektől „egy mértze zab, vagy más tavaszi 67 ". Hasonlóképpen Nagyszékelyben, Simontornyán vagy Várongon, ahol csak a templomi szolgálattól volt fizetése, de az is bizonytalan. A legtöbb református községben a készpénzfizetés mellett naturálékat (búza, bor, fa stb.) kapott, melyeket mindig a napi áron számítottak, így a mester bére az árviszonyok alakulásával együtt szinte évente változott. A tanítói jövedelmeket a falvak szerződés alapján állapították meg. Gyakran ezek a kontraktusok külső beavatkozás hatására jóval többet ígértek, mint amit ténylegesen adni tudtak. A szekszárdi uradalomhoz tartozó falvak éppen az összeírás előtti években kötöttek szerződést tanítóikkal, de nem saját jószántukból, hanem a pécsi tankerület felügyelőjének, Bachman Jánosnak erőszakos beavatkozására. Több helyen a már megkötött szerződéseket is megváltoztatták, kedvezőbb viszonyokat teremtettek a tanítóknak, természetesen ezek64 A sárpilisi ref. egyház feljegyzései - Kutatásaink alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy Tolna megyében többnyire a köbölt nevezték kilának, így a kila — 2 pozsonyi mérővel, azaz 62,4 kilogrammal. (Eltérések azonban lehetségesek, hisz a feudalizmusban sokszor már a szomszéd faluban eltérő volt a mértékegység, még akkor is, ha ugyanazt az elnevezést használták.). 65TmL. Közgy. ir. 1846. Lajstr. 237. 66TmL. Vegyes Összeírások 1789. Ö 459. 67TmL. Vegyes Összeírások 1789. Ö. 459. 346 „... fizetése 8 kila búza 6 akó bor 2 szekér széna Minden tanuló 30xt (krajcárt) és fél véka zabot 6 hold föld 65 "
