Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz

Balázs Kovács Sándor : AZ ALSÓFOKÚ NÉPOKTATÁS TOLNA MEGYÉBEN (1790-1848) Bevezetés Tolna megye történetével foglalkozó kiadványok száma aránylag nagy, ennek ellenére nem készült egy olyan általános összefoglaló, mely a megye egész történetét felölelné, csak bizonyos részterületeket (gazdaság-, eseménytörténet), vagy egyes tájegységek (Sárköz, Dunamente stb.) történetét dolgozták fel. A művelődéstörténetet mostoha gyermekként kezelték, egyetlen komolyabb kiadványon kívül csak szétszórtan, a községekről készült monográfiákban találunk itt-ott egy-egy adatot e témára vonatkozóan. E tanulmány, mely eredeti formájában egyetemi szakdolgozatnak készült, nem vállalkozhatott a megye művelődéstörténetének teljes bemutatására, mindössze egy részterületével, az elemi iskolai oktatás történetével foglalkozik. Elemzésünkben azt szeretnénk bemutatni, hogy a felsőbb kormányzat által megalkotott, az iskolaügyre vonatkozó rendeletek különböző közvetítések során át (egyházkerület, püspökség, vármegye) hogyan realizálódtak a gyakorlatban Tolna megye egyes községeiben. Alapkoncepciónk szerint a megyéknek az iskolaügy tartalmi kérdéseibe vajmi kevés beleszólásuk volt, feladatuk abból állt, hogy biztosítsák a tanítás anyagi és tárgyi feltételeit, valamint közvetítsék az egyes községekhez a felsőbb utasításokat, segítsék az iskolafenntartók (egyházközségek, földesurak) és a tanítók közti gyakori ellentétek kiküszöbölését, melyek általában az anyagi kérdések körül éleződtek ki. A továbbiakban a különböző összeírások, peres iratok, egyházi feljegyzések alapján elemezzük Tolna megye alsófokú népoktatásának történeti fejlődését. A KÖZPONTI KORMÁNYZAT KÍSÉRLETEI A MAGYAR NÉPISKOLÁK OKTATÁSÁNAK EGYSÉGESÍTÉSÉRE Az oktatásügy első országos rendezése Mária Terézia nevéhez fűződik. A tanácsosai által készített és 1777-ben kibocsátott szabálykönyv-rendelet, a Ratio Educationis totiusqueRei Literariae per regnum Hungáriáé et provincias eidem adnexas (A nevelésnek és az egész tanügynek a rendje Magyarországban és kapcsolt tartományaiban), nem csupán egységbe próbálta fogni a különböző módszerű és tananyagú iskolákat, hanem új épületek emelését is lehetővé tette és sürgette

1

. Az országos rendezés szükségességét siettette, hogy a XVIII. század háborútól mentes hosszú éveinek eredményeképpen egy szélesebb (ha tartalmilag még csak szerény, de elsősorban paraszti) művelődési igény jelentkezett. Főleg a század közepe óta az alsóbb társadalmi rétegek is egyre nagyobb számban kezdték igényelni a legelemibb alapismeretek valamilyen szintű rendszeres tanítását. A művelődési igények növekedését bizo1 Az 1777-i Ratio Educationis. (Fordította és bevezette: Friml Aladár). Bp. 1913. - Kanyar József lektori véleményében kifogásolta, hogy a címadó évkorok a művelődéstörténetben nem képeznek korszakhatárt jobb lett volna az 1770. vagy az 1777. esztendővel indítani vizsgálódásaikat. Ebben egyetértünk vele, de mégis azért választottuk az 1790-es dátumot, mert 1979-ben jelent meg Hajdú Lajos kitűnő tanulmánya Tolna megye népoktatásáról az 1770-1790. közti időszakban. Ezért nem láttuk értelmét ismételten feldolgozni e húsz esztendő forrásait, inkább Hajdú megbízható eredményeire és megállapításaira támaszkodtunk. »Hajdú Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) Tanulmányok Tolna megye történetéből IX Szekszárd, 1979. 105-228.« 329