Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon

A cserép egy kónusos alsó részű, ívelt peremű tálnak a töredéke. Hasonlót ismerünk Bicske-Galagonyásról (Makkay 1975. 38. kép). A csőtalptöredéknek is Bicskén került elő a párhuzama (Makkay 1970. 15. kép 4.). A lengyeli kerámiától élesen elütő jelleg és a bicskei anyaggal meglévő párhuzamok alapján a segesdi kerámiát is a Sopot-Bicske-kultúra részének tekinthetjük. 150. Somogyszil - Cseres (kaposvári j.): Draveczky Balázs a lengyeli kultúra települését említi innen (Draveczky 1970. 25.). 151. Somogyvár (fonyódi j.): 1961-ben, a volt Széchenyi-kastély parkjában edénytöredékek kerültek elő gödörásás közben. Asilógödöra kastélytól DNy-ra, egy újonnan épült gazdasági épület mellett készült. Belőle egy tál és egy háromrészes edényke kerü lt felszínre, illetve nagy mennyiségű kerámiatöredék, két obszidiánpenge töredéke és egy idoltöredék. Az egyik edény nagyobb méretű darabja mellől 8 db pattintott csonteszköz, alatta néhány cserép, két pattintott csonteszköz került elő, és négy obszidiánpenge töredéke. Draveczky megállapította, hogy a sírt később megbolygatták. A leleteket jelképes sír anyagának tartotta (MNM. A 235. 61. XVIII. 505/1961., RRM. A. II. 24/68.). Az idol egy vaddisznó agyagszobrocskája (uo.), az anyagot Ecsedy István közölte (Ecsedy). 152. Szenna - Rohaszlik dűlő (kaposvári j.): Neolitikus edénytöredékek kerültek elő mélyszántás közben a Kincses-dűlőben. 1949-ben Soós Gábor múzeumőr talált ott lengyeli edénytöredékeket (RRM. A. 55.5.1. - 55.15.1., IV. 64/2.). Ugyanitt négy, egymást követő dombnyúlványon gyűjtöttek lengyeli kerámiatöredékeket, illetve kőeszközöket 1974-ben (RRM. A IV. 64/20.). Egy Borbás nevű földműves földjéről is lengyeli leletek kerültek a múzeumba. A lelőhely a temetődombtól É-ra, a töröcskei úttal párhuzamos részen található (RRM. IV. 64/2.). A lengyeli kultúra telephelyét Draveczky Balázs is megemlíti (Draveczky 1970. 25.). Kerámia: 1. Kerek, kissé kónusos fazék töredéke. Durva anyagú, vastag falú, barnás színű. Eredetileg négy bütyök lehetett az oldalán (15. kép 4.). 2. Töredékes agyagmécses. Hosszúkás, sarkain függőlegesen átfúrt. Jól iszapolt, finom szemcsés agyagból készítették (15. kép 3.). 3. Vastag falú, szürke színű, nyéllyukas agyagkanál töredéke. Ezenkívül több perem- és csőtalptöredék ismert ebben a leletanyagban. 153. Szólád (siófoki j.): Azok az edények, melyeket innen említ Kuzsinszky Bálint (Kuzsinszky 1920.17-18., 20. kép.), a lengyeli kultúrába tartoznak: „Egész jellegük olyan, mintha egy neolitkori telepről valók volnának. Legalább ilyenek a következők: Egy karcsúbb, 12 cm magas, és egy szélesebb, 14 cm magas fazék alakú edény, mely utóbbinak szájszéle hiányos. Durva, egyenetlen felületük első tekintetre elárulja, hogy korong nélkül formálták s szabad tűznél égették. Anyaguk is erősen szemcsés, kevéssé iszapolt agyagból való. A legjellemzőbb rajtuk azonban az oldalukon, közel szájuk széle alatt kiálló négy bütyök. Ugyanilyen egy harmadik edény, melynek csészealakja van s 9 cm magas. Ennek oldalán szintén vannak kiálló bütykök. A negyedik 15 cm magas, fazékforma edényen ezek a bütykök ugyan hiányoznak, de a munka épp oly durva." (uo.). További leleteket is ismerünk Szóládról (Ltsz.: 73.156.1.-12.). 1. Nyéllyukas agyagkanalak, durva anyagúak, vastag falúak. 2. Felfelé hegyesedő puttonyedény-fülek. 3. Jól iszapolt agyagból készült edényke hasi töredéke, vízszintesen átfúrt bütyökfüllel. Egy vékony falú bütykös edényke oldaltöredékén vörös festés is előfordult. 154. Tab - Dunatéj dűlő (siófoki j.): A Karádról Tabra vezető út bal oldalán, közvetlenül a Zala községbe vezető bekötőút mellett két magasabb domb húzódik. Ezek D-i lejtőjén a mélyszántás kb. 600x400 m-es területen szabálytalanul elhelyezkedő hamufoltokat hozott felszínre. Ezek környékéről lengyeli edénytöredékek is felszínre kerültek (MNM. A XVII. 480/1961., RRM. A 1/39/5.). 155. Taszár (kaposvári j.): Bakay Kornél említi, hogy Kaposhomokkal átellenben lengyeli lelőhely található (Bakay 1975. 18.). 156. Toponár - Deseda völgy (Kaposvár jjv.): Terepbejárás során kerültek elő itt lengyeli edénytöredékek 1961-ben, köztük egy szürke színű cserép, melyen bütyökdíszes sor van. (RRM. A). 157. Zala (siófoki j.): 1963-ban Draveczky Balázs vezetett leletmentő ásatásta lelőhelyen, mely Kukucskáék szőlőjétől DK-i irányban, Tab felé kb. 350-400 m távolságban fekszik. A dombosodás Ny-i irányában 20-50 m-es távolságban megismétlődnek az égett, hamus foltok, melyek távolabbról is kivehetők. Az elszíneződésekben nagy mennyiségű kovatörmelék és edénytöredék fekszik a szántás felszínén. Draveczky szerint a domb DK-i részén, mintegy 1 km-es sávban lehetett a lengyeli település, de a domb legmagasabb pontját egy esetben sem éri el. Atelepülés alatt, 150-200 m távolságban elszórtan embercsontmaradványokat is lehet a felszínen látni. A szántás vázmaradványokat dob a felszínre. A szelvény K-i sarkában, egy 320x190 cm-es gödörjkerült elő, mellette egy enyhén hamus folttal. A gödörben meander22