Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon

114. Balatonboglár (fonyódi j.): A lelőhely Balatonlelle és Balatonszemes községek közötti egykori Balaton-öböl K-i partján, közvetlenül mai szélén húzódó É-D irányú lapos földnyelv É-i részén van Rádpuszta és Csillagpuszta között. A Lengyeltóti Állami Gazdaság szőlőiskolája mellett igen sok őskori cserép között lengyeli töredékeket is talált Sági Károly 1955-ben, festett darabokat is (MNM. A. 362. B. V.). Az RRM anyagában egy nyéllyukas agyagkanál ismert innen (uo. 12. kép 3.) 115. Balatonboglár- Várhegy (fonyódij.): A Várhegytől K-re, a volt téglagyártól Ny-ra, az út túlsó oldalán nagy számban gyűjtöttek őskori anyagot, lengyeli edénytöredékeket (RRM. A. II. 2/35.). Draveczky Balázs a lengyeli kultúra telepét említi innen (Draveczky 1970. 25.). 116. Balatonendréd (siófoki j.): Gallus Sándor próbaásatást végzett 1936-ban Balatonendréden, egy leletbejelentés nyomán. A lengyeli telep a falu Vaklápa nevű utcája körül terül el. Gallus a cserepeket a tiszai kultúra III. szakaszába sorolta az akkori ismeretek alapján. A cserepek között sok volt a vörös és fehér festett is. (MNM. A. 109. B. III., RRM. A. I. 3/2-3.). 117. Balatonöszöd (siófoki j.): A 7-es műút és a vasút közötti részen, a minisztertanácsi üdülő környékén lengyeli településre bukkant Mócsy András és Soproni Sándor 1964-ben, terepbejárás során. (RRM. A. I. 5/4.). 118. Bárdudvarnok (kaposvári j.): Bakay Kornél lengyeli lelőhelyet talált Vótapusztán (Bakay 18.), közelebbi helymeghatározás nem ismert. 119. Büssü - Határárok dűlő (kaposvári j.): Terepbejárás során lengyeli telep nyomait figyelték meg. (Draveczky 1970. 25.). 120. Büssü - Tekeresi dűlő (kaposvári j.): Draveczky Balázs lengyeli telepről értesít, (uo.). 121. Büssü - Tóradűlő (kaposvári j.): A helyi múzeumi kör gyűjteményében lengyeli cserepek is vannak. Terepbejárás során 300-400 m kiterjedésben kerültek elő lengyeli leletek. (MNM. A. 357/1963.; RRM. A IV. 6/6.). Közelebbi helymeghatározás nem ismert. 122. Büssü - Vízrenéző dűlő (kaposvári j.): Draveczky Balázs a lengyeli kultúra lelőhelyét említi innen, közelebbi helymeghatározás nélkül. (Draveczky 1970. 25.). 123. Csorna - Göllei út (kaposvári j.): A községtől Gölle felé vezető műút mellett ásott agyagkitermelő gödrök környékén, az Evinger-féle telken lengyeli ház cölöpnyomai kerültek elő. Pusztai Rezső megfigyelése szerint a lengyeli település igen nagy területre terjed ki, a felszíni edénytöredékek alapján É-felé 250-300 m távolságra követhető. D-felé a Gölle és Attala felé vezető utak keresztezési pontjánál épült házak agyagkitermelő árkaiban figyelhetők meg a lengyeli kultúra gödrei. A déli dombnyúlványon, a községi temető területén is vannak telepnyomok, ennek alapján kb. másfél km hosszan húzódik a lelőhely. (MNM. A. 150. Cs. II.; RRM. A. IV/8/2.). A Gölle felé vezető földút mellett ásott agyagkitermelő gödrök környékén, Nagy Sándor telkén, lengyeli temetkezésre bukkantak. A neolitikus temető Nagy Sándor háza előtti részen került elő az út szélesítése és mélyítése során, már az 1930-as években. (RRM. A. IV. 8/4.). A második lengyeli temetőcsoport a göllei és attalai út sarkán lévő ház telkén van. (RRM. A. IV 8/24-25.). A harmadik, szintén különálló sírcsoporthoz tartozik az a sír, amelyik a temető mellett vivő gyalogúton került elő korábban. (RRM. A. IV. 8/7/a.). A leletanyagban a következő edényfajtákat találjuk meg: 1. Csőtalptöredékek és peremtöredékek utalnak a csőtalpas tálakra. (12. kép 1.). 2. Butmir-edény. Sírból került elő, Nagy Sándor telkén, egy kisméretű edény. Duplakónusos, megnyúlt alsó részét kissé legömbölyített hasi törés választja el a felső résztől. Hasi törésén és szája körül öt-öt bütyök helyezkedik el egymással átellenesen. Barnás színű, vastag falú kerámia. (13. kép 1. - Eredeti nagyság fele). 3. Gömbölyded alsó részű, ívelten kiszélesedő oldalú kerek fazék, oldalán négy bütyökkel. (14. kép 2.). Sötétszürke színű, vastag falú kerámia. 4. Gömbölyded alsó részű, ívelten kiszélesedő oldalú, kerek, vastag falú tál. Szürkés-barnás színű, homokkal soványított agyagból készült. (14. kép 1.). 5. Kónusos falú, bütykös, barnás-szürke színű, durva anyagú tál. (13. kép 2.). 6. Puttonyedényekre utalnak a nagyméretű kerek és felfelé hegyesedő bütyökfülek. 7. Finomkerámia töredékek: egy edényke fenéktöredéke, több perem- és oldaltöredék. 8. Agyagkanalak. A lengyeli kultúra egész elterjedési területét jellemző kerámiafajta itt sem hiányzik. Többféle változatát is megtaláljuk, ezek durva, vastag falú kerámiák (12. kép 2, 4.); vannak finomabban kidolgozottak is. A karcolt díszítés teljes mértékben hiányzik, általános a vörös, minta nélküli festésmód, mellyel az edény egész felszínét beborították. Jellemzők a bütykök és a bütyökfülek. A bütykök között vannak az edényfalból erősen kidomborodó nagyobb méretűek, kisebb méretű, rátett bütykök, és vannak az edényfelszínből alig kiemelkedő típu2 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 17