Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - Matusek László: Népi hímzés az átai ingeken és szoknyákon

gyobb figyelmet igényel, mint a magyar keresztszemes elkészítése. Az utóbbi könnyebb, mert a szálak jól láthatók. A vászonnál nagyon nehéz volt, nem is beszélve a megvilágítás egykori lehetőségeiről (5-ös lámpa, pislogó mécses). A hímzésnél semmiféle jelölést nem használtak. Az öltéseket a szálak számolásával hol jobbra, hol pedig balra végezték. A fonalat nem húzták meg szorosra, így nyerték a magas hímzést. A jó számolás következtében alakult ki az elképzelt minta, az, amelyet alkotója elgondolt, elképzelt. Ha a hímzett részből egy-egy rész elkészült, a következőképpen vizsgálták meg: összehajtva az egyes részek szétválnak-e pontosan vagy sem. Ha szétválnak, a munka jónak mondható, ha nem, az a rész felbontásra kerül. Ez gyakorlott hímzőnél ritkán fordul elő. A hímzéshez fekete hímzőfonalat használtak, mely a mosást jól elbírja. Használtak kevés sárga, piros, kék és zöld színt is, de igen kis mértékben, csupán a forma kialakításának. Az uralkodó szín a fekete maradt a legutóbbi időkig, az 1930—40-es évekig. Ha mosásba került az öltözeti kellék, csak patakban, szappannal mosták, még télen is. Bal felére fordítva szárították, amivel azt érték el, hogy a színek nem fakultak ki, sőt visszanyerték eredeti fényüket. Milyen hímzésformákat használtak? A betelepedés idején csupán mértani formákat használtak, azok voltak a divatosak. Ma ezeket csak leírásokból ismerjük. A múlt század közepe táján a mértani formák mellett már levelekkel és különféle madár-stilizációkkal találkozunk. Ez érthető is, hisz a községet az első világháború előtti időszakig nagy erdőség vette körül, így volt alkalmuk a természet nyújtotta formákat megtekinteni, közelebbről szemügyre venni, azt stilizálva az ünnepi, vagy hétköznapi ruhadarabjaikon megörökíteni. Éltek a környezetben található formák sokaságával. Ezt legjobban bizonyítja, hogy szinte minden ruhadarabjukat más és más formák díszítik. Az ingujjakon kétféle hímzéssel találkozunk: 1. a fehér azsúrozással, vagy ennek váltakozó formáival, 2. az azsúrozást körülvevő fekete alapú hímzéssel, amelyet magas hímzésnek neveznek. Kontúrként jelentkezik benne a piros, a sárga és a kék szín. A mellen minden esetben találunk mintafüzért: három vagy öt, hét sort a már említett stílusban. A nyakrész ráncolt formájú és az ezt körülhímzett aprómintás rész befejezést ad a darabnak. Érdemes megfigyelni, hogy a részek összeállítása is díszes hímzéssel történik. Erre rendszerint a fekete színt használják. A jómódú leány évente 3—4 db inget kapott, a szegényebbnek kevesebb jutott. A szoknyák száma is ugyanannyi volt. Egy ing hímzése két hónapig is eltartott; ha nagyon díszes volt, még tovább. A szoknyák hímzése is hasonló időtartamot vett igénybe. Lássunk most néhány példát, és ismerkedjünk meg a már elmondott hímzéssel közelebbről. Kísérjük figyelemmel a különleges öltési formákat, változatos motívumokat az ingeken és a szoknyákon! 1. számú ing: Az ing ujján fehér azsúrozott mintát látunk, egymással szembe néző madarakkal és összetett levélformákkal. A fehér hímzés melletti két oldalt kis kakassor ékesíti az ujjat (vez orozevima), majd a vállrészt sarokhímzés zárja be. Az ujjak alsó részén tulipánsort, és befejezésként csipkekoszorút látunk. Ennek érdekes mintáját eperlevél mintának (jagodovo Usee) nevezik. Az ing elején a tulipán stilizációjának csoportos és koszorús változatával találkozunk. 2. számú ing: Ujján igen jó természetmegfigyelésre valló tölgyfaleveles azsúrozást látunk. A fehérhímzést fekete alapú és színes magas hímzés (kovrsice), kacskaringós hímzés övezi. A vállat a „szőkéi" hímzés zárja be (sucki vez). Szőke elmagyarosodott bosnyák falu hímzésének jó híre volt a környéken, innen a hímzés neve. Az ing elején „vesécske" hímzést találunk (vezbubregima). A hímzés nevét a vese alakjáról nyerte. 3. számú ing: Az ingujj azsúrozott részén az előbbiekhez hasonló levelet találunk, ezt oszloposán hímzett fekete kontúr (od tri stupe vez) veszi körül, oszlopos hímzésnek nevezi a nép. A vállrészen a fekete mezőben rákokat látunk. Az alsó részen díszes virágot utánzó hímzés kapcsolódik egymáshoz (kvacitó ruzice), ezt követi a fehér azsúr, a madár és a szív nagyszerű elhelyezésben. Végül a befejezést a csipkekoszorú adja meg. 4. számú ing: Az ing ujja különleges, fehér azsúrozott mintával ellátott, amelyet növi izreznek, új hímzésnek neveznek. Számtalan változatával találkozunk nemcsak a női ingeken, hanem teljes szépségében a férfi gatyákon, a gyermekingeken is. A fehérre hímzett teret egy koszorú választja el egymástól (kukoljácnak is nevezik). Kétoldalt tulipánkoszorú fogja közre a kidolgozott fehér teret. Az ingujj alsó részén egy 251