Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - Matusek László: Népi hímzés az átai ingeken és szoknyákon

szélesebb és egy keskenyebb koszorúmintával találkozunk, amely technikailag azonos az előzővel. Csipkekoszorúja egyszerű mértani formákból áll. Széle különböző színnel szegélyezett. Az ingváll részen széles hímzést látunk, amelyet veliki stupinak, nagy oszlopos hímzésnek neveztek. Ezt a formát ritkán használták ingűjjakon, gyakrabban a szoknyákon, mert ott jobban érvényesült. A mellrészen kacskaringós tulipánsort látunk. A két ritka virágfüzér a sorok közé beiktatva jó ízlésre, esztétikai finomságra vall. A nyakrészen elhelyezett vékony hímzés a változó mértani formák mesteri ügyesseggel megoldott nagyszerű befejezését adták az elkészített ingnek. 5. számú ing: Az ing ujján kiemelkedik a fekete kontúrból a gyönyörű azsúrozott rész. Különféle levelek díszítik, igen gazdagon hímzett. Mellette kétoldalt a nagy fekete magas hímzés követi (zakvacito ruzice vez). Ezen helyezkedik el egy sor madaras hímzés. A madarak közötti üres teret tűfejecskék díszítik (bubacima vez). A vállrész kétoldali díszítése kökényi hímzéssel fejeződik be. Az utóbbi hímzés abban különbözik az eddigiektől, hogy itt a feketére hímzett mezőben különböző színekben „S" alakot hímeztek. Ez a hímzési forma a szomszéd Kökény községből ered. Az alsó ingujj részén különleges tűfejes hímzést látunk, alatta elhúzódó apróbb tűfejes mintával (Bubackima vez). Színes csipkekoszorúval fejeződik be (Ekle detelinama). Az ing elején eddig nem látható virágfüzér és rákocska sor ad teljes befejezést. Ha népünk hímzését teljes egészében kívánnánk megismerni, tanulmányozásukra egy egész nap sem volna elég, hisz szinte egész néprajzi múzeumot találunk még ma is minden házban. Az értékes daraboktól nem váltak meg, szeretettel őrzik azokat. A mi gyűjteményünkből is volna még hímzési technikában és színezésben, formaváltozásokban az eddigiektől eltérő bemutatnivaló. Az idő rövidsége miatt csupán a legjellemzőbbeket mutatom be. 6. száv%ú ing: Az inghímzésekből még egy változatot szeretnék bemutatni, ez a fordított hímzés (Is opaka vez). Jelen esetben az anyag bal felén történik a hímzés, és a jobb oldalon alakul ki a minta. Ezt a hímzésformát már alig találjuk. A hímzés technikáját is kevesen tudják. A használt motívumok mértani formák, ritka esetben virágok. Csupán a váll részen, az ingujj alsó részén, valamint a mellrész van kitöltve. Távolról úgy tűnik, mintha szolid színezésű szalag volna rávarrva. 7. számú ing: Fehér anyagon fehér hímzést mutat a következő példány, de már nem az eddigi magas hímzéssel. Itt is a vászon szálait kell olvasni, csupán lapos hímzéssel kell az elképzelt formákat az anyagra vetíteni. Az azsúrozás helyett vitányjelenek nevezett megoldással találkozunk. Magyaros „vegyes mintás" lapos hímzésnek gondolhatnánk. Ezt a hímzésstílust öreg női ingeken, férfiingek elején és kisfiúszoknyákon láthatjuk. Ezek után néhány szoknyahímzést szeretnék bemutatni. 1. számú szoknya: Alapanyaga tiszta pamut fehér beszövéssel. Az alsó rész különféle koszorúmintákkal díszített, az eddig nem látott finom azsúrozás mellett. A koszorúmintákon labdarózsa és egymással szembenéző madár ismétlődését látjuk. Jól ideülik a rozmaring-koszorú fekvő ágacskákkal. A szoknyát alul csipkekoszorú zárja. A hímzés neve: velike sáré (nagy hímzés). 2. számú szoknya: Alsó részén a kedvelt rozmaring-koszorú fölött a finoman azsúrozott rész farkasfogas mintája (izrez) következik. Ezt betetézi a pávasor és ismét egy rozmaringsor. A színezés a megszokott. Főként a fekete szín látható, kevesebb a piros, a sárga, kék és a zöld szín. A pávát büszke állatnak tartották. Elmondásuk alapján csak büszke lányok hordtak ilyen szoknyát. Nagy munkát igénylő ruhadarab. Csak a jobbmódúaknak jutott rá, hordták is páváskodva. 3. számú szoknya: A századforduló idején készült fekete-piros hímzéssel, apró kis oszlopocskákkal. A két uralkodó szín igen jó hatást vált ki a nézőben. A hímzést mértani formákkal ékesített csipke díszíti, amely a szoknya alját körülfogja. 4. számú szoknya: Az alsó részén, a két virágsor között, különleges fehér szövést találunk. Fölötte indulnak a virágfüzérek különböző színű kontúrral és flitterrel díszítve. A hímzés a szoknya ráncán kívül helyezkedik el. A remek alkotást a szoknya alsó részét körülfogó csipkekoszorú (nadasice) „deszkácska" mintákkal zárja le. 5. számú szoknya: Körös-körül madár és szív azsúrozásos minta található. Ezt fekete magas hímzés (kokoljac) „koszorús" minta övezi. Hosszában különféle ágacskák találhatók a szokott hímzési eljárással. (Ritka érdekesség.) „Po polama vez": Akárhány darabot szemlélnénk meg, azonos hímzést nem találunk. Ez abból következik, hogy még a szomszédok sem láthatták a nagymamák, vagy az édesanyák készülő hímzéseit. Legtöbbet éjszaka varrtak elsötétített ablaknál, hogy senki ne is sejtse, hogy az elkövetkező nagy ünnepre milyen inget is kap 252