Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - Knézy Judit: A somogyi nők házi vászon ruhadarabokra vonatkozó utalások a XVIII–XIX. században

Idős parasztasszonyok az 1920—30-as években elvétve — templomban — még viselték kontyukra borítva a vászonból való kendőt, de csak református községekben. Valószínűleg a XVIII. században kisnemesek asszonyai is viselték még. Ezt mutathatja az 1762. évből Thulman Pálné inventáriumából a viselőruhák között felsorolt „egy vörös pamukos hosszú kendő".

10 Finomabb változatában is van példa 1758-ban Sárközi Jánosné hagyatékából: 1 db gyolcs takarittó.

11 A fejrevalónak XX. századi tárgyi emlékei Csurgó környékéről kisruha, Somogyszob környékéről kendő (a fejkendő neve egyébként Somogyban fejkeszkenyő, a kendőt a törölközőre értik), Csököly, Nagykorpád környékén főrevető, feérevetőü

}

n Zselicben kisruha néven fordultak elő. Csak ünnepen, templomban az asszonyok fejének fedettségét jelezte, mert a kontynak egymagában nincs ilyen jelentése. Tudomásunk szerint egyedül a csökölyiek helyezték egész a homlok fölé, más községek a konty szarvára, illetve a fodros, csipkés konty fejbúb részén lévő kapujára tűzve és előre a vállra borítva. Fiatal asszonyok, ha már volt gyermekük, szintén viseltek a XX. század elején sálformájú kontyfedőt a templomban, de gyolcsból, mollból, gyári csipkétíol. Ennek a neve is más volt, általában tilángli, takarittó, de Csurgón és környékén ugyanaz: kisruha. A takarittó kifejezés Baranyában is ismert, éppúgy mint a férevető is.

j3 A vászon jérevetök, kisruhák (lenvászon, feles vagy pamutvászon) szélén lévő díszítés is mutatja reprezentatív jellegüket. A két keskenyebbik végén a törölközőkére emlékeztető, de jóval keskenyebb szőttes dísz és rojt vagy horgolt csipke van. A szőttescsík kék, piros-kék, bordó-kék, vörös színű, ritkább, ha kézi hímzéssel szőttesmintát utánozva szegélyezték.

14 A somogyi magyar viseletdarabok között a szőttesdíszes nagyon ritka, helyette kézihímzés az általános. A fejrevető kendők szőttesdísze ezzel is a törölközőkendővel való rokonságát mutatja. Gyolcs, csipke kontyravaló sál alakú kendők díszítése, kézi hímzése is előfordul, de gyakoribb rajtuk a gyári, gépi hímzés. c) Kisebb-nagyobb méretű fejkeszkenők. A nem vászonból való színes és fehér fejrevaló kendők XIX. századi használatára bőségesen vannak adatok, ugyanígy a házivászon kendőket is viselték. Egy 1809-es összeírásban, Mikii Bözsi ládájában talált rablott holmik között, a következőket találták: „fekete selyem keszkenyőt, kék és vörös szélűt, nagy török keszkenőt nagy virágokkal, pamuk szita himü keszkenőt, fehér új marotin keszkenőt, két új patyolat és két a vét patyolat fejre valót.. ."

15 10 SML. (=Somogy megyei Levéltár) 1765. Inventárium nobiles, Nikla, Thulman Pálné. 11 SML. 1758. Inventárium, Pusztakorpád, Sárközi Jánosné. u Ismeretes az 1930—40-es évek gyűjtéseiből Csökölyből és Nagybajomból a hátravető kifejezés is, de jelentése nem egészen világos. Gönyey Sándor nagybajomi jegyzetéből (EA 5374) másfél m hosszú, 75 cm széles, hímzett végű, elöl a homlok felett pálcát tettek bele rögzítésül és oldalait betűrve, végeit hátra hajtották. Gönyey a pacsával azonosítja (Gönyey Sándor: Az ősi népviselet maradványai Somogyban. Muskátli 1937.) Méretei alapján inkább a férevető másféle használatára utal. 13 A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum tárgyegyüttesének kartonjai, valamint saját gyűjtések alapján. Többfelé ismert a hosszúruha kifejezés is vászon vagy csipke sálszerű kontyravalóra, néhol mint a rövidebbre sikerült kisruha ellentéte. 14 Szőttesminták hímzéssel történő utánzására, illetve szőttesdíszek hímzéssel való kiegészítésére a Buzsák környéki horvát eredetű lakosság színes díszű női ingein és ünnepi ágytakaróin,, párnavégein vannak példák. 15 Gönczi Ferenc: Angyal Bandi feleségének Mikii Bözsinek ládájában rablott ruhafélék. Ethn. LIU. (1942) 234. 229