Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanácskozás a népviseletről - Knézy Judit: A somogyi nők házi vászon ruhadarabokra vonatkozó utalások a XVIII–XIX. században
tesz és azt úgy tudja elrendezni, hogy a kötés a homlok fölött kiálljon és beárnyékolja az arcot, amiből csak a száj, orr és szemek maradnak kendőzetlenül." Csorba József 1857-ben így ír a Dráva-mente női fej viseletéről : 3 „... ünnepnap nagy fehér kendőt szorgalmatosan összeillesztgetve a homlok felett előre szélesen púposítva csak pongyolán használják ..." Ez az arcot beárnyékoló nagy méretű, kimódoltan hajtogatott vászonkendő fontos része volt a Veszprém, Zala, Somogy megyei női viseletnek a XVIII. században és a XIX. század elején; legtovább a Dunántúl DNy-i felén maradt fenn. Gönczi Ferenc részletesen ismertette a hetési, göcseji ún. pacsa használatát, öszszehajtogatásának módját, melynek 20 mozzanatát ábrázolta is. 4 Jankó János a Balaton mellékén a XIX. század végén már csak szóbeli emlékét lelte fel a pacsinak, 5 de az Ezredéves kiállításra Csökölyből még vásárolt ilyen fejfedőt. Raksányi Lajos festőművész és rajztanár az 1930-as években népviseletek rajzolgatása közben rábukkant egy ilyen hatalmas lepedőszerű, négyzet alakú vászonkendőre. Kérésére így mondták el ennek használatát: a kendőt úgy terítik a fejre, hogy közepe legyen a fej tetején, az elöl lévő jobboldali sarkát a homlok bal, a kendő baloldali sarkát a homlok jobb oldalához illesztették, s az így elöl lévő három rétegű vásznat a fej tetején annyira vetették hátra, hogy elöl azért árnyékot vessen az arcra. Csurgón a mezőre járt ki ilyen kendőben egy idős asszony az 1920-as években. 6 Gönczi Ferenc a kendő tetejének keménypapírral, Jankó János nád vagy cirokszállal történő rögzítését írta le. Utoljára hozzuk az eddig ismert legkorábbi adatot, Bél Mátyásét, aki 1730 körül a Nagyberek horvát asszonyainak fejfedőjét ilyennek látta: „a nők vászonszalagokkal (?) úgy kötik be a fejüket, hogy abból a szemen, szájon, orron és az arc kis részén kívül semmi sem látható." 7 A vászonszalag megfogalmazás vászonkendő helyett téves, bár elképzelhető, hogy a bonyolultan hajtogatott kendőt szabott szalagokból álló fej dísznek nézték. Hoss József ismerve ezt az adatot, utána érdeklődött Somogyszentpálon 1960 körül. Babodi Sándorné emlékezett arra, hogy 1910 körül látta Hodorics Mártonné, akkor már nagyon idős asszonyt ilyen fej viseletben, de az nem szalagokból, hanem vászonkendőből állt. 8 Érdekes Bél Mátyásnak az a megjegyzése is, hogy hasonló a Nagyberekben élő magyar és horvát lakosok viselete, amit e különlegesen használt kendőnek a megléte is bizonyít. Ügy tűnik az eddigi adatokból és egykori ábrázolásokból, hogy nem díszítették e kendőt. A Rippl-Rónai Múzeumban nincs olyan kb. abroszméretű vászonkendő, melynek ilyenfajta használatáról tudnánk. b) Törölköző formájú és méretű női fejkendő. Csorba a fentebb idézett helyen egy másik fajta kendő viselet is említ 9 : „ ... a Dráva szélén shawl forma önmaguk szőtte kendőt is hordanak a fejükön." Ez az említett textília szép számmal van képviselve múzeumi gyűjteményeinkben Kaposváron és Csurgón. 3 Szakácsi Csorba József : Somogy vármegye ismertetése. Pest, 1857. 91. * Gönczi Ferenc: Göcsej es kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. 385—393. 5 Jankó János: A balatonmelléki lakosság néprajza. Bp. 1902. 428. 8 Raksányi Lajos: Somogyi népviseleti gyűjtés. Kézirat. Rippl-Rónai Múzeum Aadattára (továbbiakban : RRM A.) : 1211. ltsz. 7 Bel, Mathias : Comitatus Simighiensls. M. Nemzeti Múzeum könyvtárának kézirati osztálya. Fol. lat. 1770. 8 Bél Mátyás írását értékeli és idézi Hoss József: Somogyszentpál monográfiája kéziratában RRM A. 970 ltsz. (Viselet fejezet). 9 Csorba: i. m. 91. 228
