Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Mészáros Gyula: Későbronzkori kincslelet Dombóvár–Szarvasd-pusztán

tanúskodik, hogy ezt a típust Észak-Magyarországon is készítették. Kemenczei Tibor megállapítása szerint a pilinyi kultúra zagyvapálfalvi csoportjának fémművessége nagy számban gyártott áttört nyelű és pengéjű borotvát.

15 1. kép: a-b: Bronz-borotva töredéke a szarvasdi kincsből. Fegyverek. A szarvasdi leletben a fegyverféleségeket mindössze három bronzkardtöredék képviseli. A kardmarkolat (V. t. 1), majdnem egyenes vonalú, csak alig észrevehetően kifelé ívelő oldalaival, az oldalélek finoman bevert fűrészfogas mintázatával a Nenzingen, illetve Sprockhoff Il/a kardtípushoz sorolható.

16 Bandi Gábor, az ebergőci kincsleletet ismertető dolgozatában — többek között — rövid Összefoglalót ad ennek a kardtípusnak hazai és közép-európai előfordulásáról, minek alapján megállapítja a típusnak a BD—

Hallstatt Ai átmeneti időszak alatti elterjedését.

17 A szarvasdi példány földrajzilag legközelebb eső analógiája a szintén Tolna megyei Nagy vej ke Hallstatt Ai korú raktárleletében található.

18 Az V. tábla 2 a—b ábrája: két összetartozó kardpengetöredék. Az „a" példány, markolat felőli végénél fűrészfogas bevágással, a penge fokozatosan szélesedő lapjával, a hozzátartozó „b" töredékkel együtt a szarvasdi kincs legfiatalabb lelettárgyai közé tartozik, s az Ennsdorf típusú kardokhoz sorolható.

19 A két « Kemenczei T. : Die Zagyvapälfalva-Gruppe der Pilinyer Kultur. Acta Arch. Hung. 19 (1967) 297—298. M Cowen, J. D. : B R G K 36 (1955) 33. 17 Bandi G. : 1. m. 79—80. w Mészáros Gy.: A nagy vej kei későbronzkori kincslelet. A szekszárdi B. B. A. M. Ê. 2—3 (1971— 1972) 34: 2, VII. t. 6—7. 19 Mozsolics A. : Bronzkori kardok folyókból. Arch, Ért. 102 (1975) 11. 2 Balogh Ádám Múzeum évkönyve 17