Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Mészáros Gyula: Későbronzkori kincslelet Dombóvár–Szarvasd-pusztán

pengetöredék hármas bordadísze Hallstatt Ai korú, egyenes kardpengén éppúgy előfordul (pl. Balsa bronz raktárleletében),

20 mint a Patek Erzsébet által a Hallstatt A2—

Hallstatt B-be sorolt, közepén kiszélesedő pengéjű, markolatnyújtványos dombóvári szórványlelet bronzkardon.

21 Utóbbi, teljes épségben előkerült kard, a szarvasdi, hárombordás pengetöredékkel ellentétben, markolat alatti kétoldali élbevágást, fűrészfogazást nem visel. Ékszerek. A szarvasdi ékszeranyag nagyobb része töredék, vagy hiányos darab. 23 ilyen bronztárgy között mindössze két olyan ékszer szerepel, melyek többé-kevésbé ép állapotban kerültek a kincsleletbe (VII. t. 10—11). a) Spirálhuzal. Két, különböző hosszúságú töredék került elő, eredetileg egymáshoz szorosan záródó, háromszög átmetszetű csavarulatokkal (VI. t. 1—2). A hosszabbik példány csavarulatai helyenkint erőszakkal széthúzott állapotban találtattak. A spirálhuzal, spirálcsövecske gyártása, használata az egész bronz- és vaskoron végigvonul.

22 Eredete a rézkorig visszanyúlik.

23 A dunamedencei későbronzkor — koravaskor bronzművességének általános, hosszú időn át készített termékei a spirális huzalok. b) Spirálkorong. Valószínű sujtásos fibula tartozéka. Ez a fibulatípus, periódusonkint változó variánsaival (4, 6, majd végül 8 korongjával) szintén hosszú időn át egyik kedvelt tartozéka volt a későbronzkori viseletnek.

24 A Szarvasától 10 km-re fekvő, ugyancsak Kapos-menti Kurd Hallstatt Ai korú bronzkincse például — többek között —, ilyen három bronzkorongot, sőt egy, a HAi periódusra jellemző négykorongos, sujtásos fibulát is őriz.

25 c) Nagyméretű bronzkarika (torques?) kettőbe hajlított nagyobb darabja. A romboid átmetszetű huzal egyik éle haránt irányban rovátkolt (VI. t. 4). A R. BD és Hallstatt A korú kincsleletekben a szarvasdi torquestípusnál gyakoribbak a romboid átmetszetű kisebb karikák és karperecek.

26 Ez utóbbiak határozzák meg a szarvasdi nyakék korát is. d) Pödrött végű, sodrott huzalú karika. Ez az ékszertípus, akár nyakperec, akár karcsat formájában fordul elő, elég gyakori kísérője mind a Hallstatt A,

27 mind a Hallstatt B

28 korú kincsleleteknek; így előfordulása szűkebb időhatárok között nem korhatározó. 29 Jósa A.—Kemenczei T. : Bronzkori halmazleletek. Ny. J. A. M. É. 6—7 (1963—1964) VI. t. 71. 21 patek, E.: Die Urnenfelderkultur in Transdanubien. Arch. Hung. S. N. 44 (1968) 55, 78. és LXXVIII. t. 16. 22 Topái J. : i. m. 16. 23 Schubert, E. : Studien zur frühen Bronzezeit an der mittleren Donau. Bericht der R—

G Komm. 54 (1973) 76. 24 v. Brunn, W. A. : i. m. 48—49. 25 Woslnsky M. : i. m. CXII. t. 33—36., Hampel J. : i. m. CCXIII. t. 33—36. MKemenczei T.: Üjabb bronzleletek Borsod megyéből. HOME 8 (1969) 37. és VU. t. 9—12. „Tállya". Mozsolics, A. : Bronze- und Goldfunde des Karpatenbeckens. Bp. 1973. 60. 21 A Hallstatt Ai korú kurdi raktárleletben : Hampel J. : i. m. CCXII. t. 17, 21, 24 ; Wosinsky M. : i. m. CXI. t. 17, 21, 24. A Bonyhád vidéki kincsleletben: Wosinsky M.: i. m. LVII. t. 54—58., Hampel J. : i. m. CLIII. t. 54—58. 28 A Hallstatt A—HB-korú vegyes bronztárgyakat tartalmazó Bükkaranyos I. kincsleletében: Kemenczei T. : Koravaskori bronz raktárleletek ... HOME 6 (1966) IX. t. 5—6. — A HB-korú romándi depotban : Németh P.—Torma I. : i. m. xvn. t. 121—122. 18