Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Mészáros Gyula: Későbronzkori kincslelet Dombóvár–Szarvasd-pusztán

maradványa. A középszárnyállású balta — egy-két példányával — szintén egyik jellegzetes kísérője Dunántúl Hallstatt Ai korú depotleleteinek.

7 d) Tokos balta töredéke. A köpű kivastagodó peremének töredéke, az oldalfal repeszdarab] ával (V. t. 7). A háromszög alakú bordadísznek csupán elmosódó tőcsonkja látható az eredetileg körbefutó léctag maradványa alatt. A tokos balták legidősebb típusai közé tartoznak azok, amelyeknek oldalán két háromszög alakú bordadísz van.

8 A szarvasdi példány, kettős vagy hármas háromszög-mintájával, akár füles, akár fületlen típusával, megszokott szerszámváltozata a Dunától nyugatra eső területek Hallstatt Ai korú bronzkincseinek.

9 e) Véső. A szarvasdi kincs árszerű, keskeny vésője, négyszögletes átmetszetével, ívelt keskeny élével nem korhatározó. Típusa az egész későbronzkor folyamán végigvonul, bár a kincsleleteknek nem gyakori kísérője. Megtaláljuk a kemecsei, Hallstatt A korú kincsben,

10 éppúgy a romándi, Hallstatt B periódust jelző leietanyagban.

11 f) Késpenge-töredékek. A két, szarvasdi penge csak fél töredék (V. t. 11—12), így a típusról nem adhatnak megnyugtató képet. A szarvasdi raktárlelet több, ezeknél hitelesebb tárgytípusa azonban hozzásegít a kések korának tévedést kizáró meghatározásához. g) Borotva. Későbronzkori kincsleleteink meglehetősen gyéren előforduló kísérő objektumai közé tartozik a bronz borotva. A szarvasdi példány e mellett még a ritkább típusok közé is tartozik (1. kép a—b és V. t. 10). Nyele hiányzik, a kettősbárd alakú, kétélű pengének is alig több, mint a fele maradt meg. A penge középrésze köralakban áttört, a nyílást körbefutó, kettős plasztikus bordadísz keretezi. A szarvasdi borotvaformára a hazai és külföldi leletanyagban alig találunk egy-két megközelítő példát. A Somogy megyei Pamuk későbronzkori kincsleletében találkozunk egy kettősbárd alakú, közepén kerek nyílással áttört díszű borotvával,

12 melynél a kört kereszt alakú, küllőszerűen elhelyezett bordadísz osztja négy mezőre. Ez a Grossmugl és Mesic típusú borotvákhoz hasonlítható leginkább, és a Hallstatt Ai periódusra keltezhető.

13 A pilinyi öntőminta,

14 melynél a borotvapenge közepén és végénél látható egy-egy áttört kerek nyílás, arról 7 Bandi G. : Ebergó'ci koravaskori kincslelet. Arch. Ërt. 89 (1962) I. 78. v. Brunn, W. A. : i. m. 36. 8 Kemenczei T.: A Napkor-piripuc pusztai bronzlelet. A. Ny. J. A. M. Ê. 8—9 (1965—66). 16. — v. Brunn, W. A.: i. m. 37. 9 Mozsolics A. : Somogy megyei bronzleletek. Somogyi Múzeumok Közi. 2 (1975) 13. M Hampel J. : A bronzkor emlékei Magyarhonban. Bp, 1886. CCXXIX. t. 38, 49. « Németh P.—Torma I. ; A romándi későbronzkori raktárlelet. A V. M. M. K. 4 (1065) IX. kép 31—34. u Dravecz'ky B.: Somogy megye régészeti képeskönyve. (Somogyi Múzeum, 17.) Kaposvár, 1970. XXIX. t. 211. Pamuk. — Mozsolics A.: Somogy megyei bronzleletek. Somogyi Múzeumok Közi. 2. (1975) 7. tábla 2. «Jockenhövel, A.: Die Rasiermesser in Mitteleuropa. München, 1971. 80. — Holste, F.: Zur Chronologie der südosteuropaischen Depotfunde der Urnenfelderzeit. Marburg—Lahn, 1962. Taf. 10/1. " Hampel J.: i. m. 1 (1886) XVII. t. 6. 16