Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Vendel-Mohay Lajosné: Négy Babits-kézirat

7. kép: A költő ismeretlen arcképe 1911 tájt. A szekszárdi prológot a költő maga adta elő. Valószínű, hogy a tisztázatot magának készítette az előadásra. Utána bizonyára elkérték a vers szövegét az újság számára. Lehetséges, hogy a hely nem volt elegendő a teljes vers közlésére, ezért a költő ismét lerövidítette, s így született az új variáns. A vers 9 —12. sorában Babits finom humorát érezzük, mellyel bizonnyal a vers külső képére, és a hosszú papírcsíkokra is utalt: Ma feketébe persze / egy úr jön mint Prológ / unalmas hosszú verse / száján szinte kilóg. Ezt a sajátos képet az olykor szinte tréfába hajló „Keresztény makáma", az Isten kezében első soraiban látjuk viszont.

29 Ha Babits igényességére gondolunk, megértjük, hogy prológunk nem kerülhetett kötetbe, hiszen ha bármilyen szellemesen megoldotta is: alkalmi vers volt. Ma már így is igen jelentős, hiszen Babits egyik szekszárdi szereplésének emlékét őrzi, s a kézirat két változata

30 ismét módot adott arra, hogy bepillanthassunk a költő műhelyébe. 29 Isten kezében. Alcíme: „Keresztény makáma". Nyugat, 1914. II. júl. 16. 63—64. Recitatív. 30 A vers fogalmazványát a Függelékben betűhíven közöljük, megőrizve lehetőleg a kézirat írásképét is. 272