Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)
Kiss Ákos: A nagygörbői közbirtokosság múltjából
A közbirtokosi életforma Görbőn is a XVIII. század elejétől alakulhatott ki. Tinnyén és Unyon erre nézve az első adatunk 1718-ból származik. Koronczón (Győr m.) azonban már a Tinnye—Uny—jászfalusi szervezetet megelőzően hallunk a Miskey család és rokonsága közbirtokossági gazdálkodásáról. A Miskeyek görbői közbirtokosságának vagyonát 1740. táján a századfordulón történt értékelésnek már csaknem az ötszörösére, 4260 forintra becsülték. A XVIII. századi birtokos köznemesi életforma jelentős vonásokban tért el a XIX. századból ismerttől. XVII. századi mozgalmas életük továbbtartó szokásaképpen a XVIII. század közepe tájáig a birtokos nemes még könnyebben utazgatott, lakóhelyét gyakrabban változtatta. A század végére és méginkább a XIX. század első felére jellemző tágabb, díszesebb, kényelmesebb köznemesi lakok, amelyek ugyancsak szerepet vittek a helyben maradásban, még nem épülték fel. A XVIII. század első felének köznemese mozgékonyabb, fáradságbíróbb is volt. Gondoljunk itt e rétegnek a Rákóczi szabadságharc idején és a XVIII. század közepi háborúkban volt katonai szereplésére. Ebben az időszakban még nemcsupán Görbőn, de Tolna megye más részein is feltűntek a szerteeső birtokaikon váltakozóan megtelepült Miskey közbirtokosk. II. István leánya Éva is gyakran váltogatta lakhelyeit, ő a megyebeli Földváron is megfordult. A hatalmas családszervezet Győr megyétől Tolnáig fekvő elszórt birtokhányadai a század folyamán megújult osztozkodások során rohamosan aprózódtak. Szokássá vált az is, hogy leginkább a nem lakóhelyükön lévő, távoleső jószágrészeiket adták el, zálogosították. A kor köznemesének a XVIII. század közepétől elkényelmesedettebb, magába süppedt, gazdaságilag is alább merülő, de mindenekfelett perlekedő jellegzetes példánya, az Unyon élő Miskey III. István. Görbőn élt sógorától, Csefalvay Ferenctől nagyobb kölcsönt véve fel, görbői jószágát zálogosította el ugyancsak Csefalvaynak. Megtudjuk ebből azt is, hogy itteni jószághányada 1751-ben az egésznek l/12-ed részét tette ki. 46 Ezeknek a hányadoknak a jogosultsági arányában osztoztak regálé hasznaik felett a görbői közbirtokosok is. Ennek a Miskey Istvánnak özvegye, Kostyán Magdolna, könnyelmű férje zilált anyagi helyzetét örökölve, görbői részét 890 forint ellenében továbbra is az ott lakozó Posgay Teréz sógornőjénél, Csefalvay Ferenc nejénél hagyta. Miskey József (Ferenc fia) is a görbői Csefalvayék adósává lett. Ö 1744^— 1751. között 1049 forint 33 dénárnyi, akkor hatalmas összeg kölcsönt szedegetett fel az ügyes, szorgalmas gazda Csefalvaytól. Majd 1769-ben itteni egyhatod részét (más birtokokkal együtt) 2669 rhénes forintért zálogosította el sógorainak, így a törzscsaládnak a görbői birtokból történt kiesése ennek a Miskey Józsefnek tulajdonítható. Fiai e helyzetet azzal tették teljessé, hogy 3400 rhénes forint ellenében más Belcz-i hányadukkal együtt örökre lemondtak görbői részükről, hogy tinnyei, unyi és jászfalusi zálogaikat visszaválthassák, ahol végül is megtelepedtek. Megtudjuk ezekből az ügyekből azt is, hogy a görbői közbirtokosok már a század közepe felé tevékenyen vettek részt Tolna vármegye ügyeinek intézésében, igazgatásában. így Csefalvay Ferenc 1745. táján megyei tisztségei miatt gyakran időzött Simontornyán. A század végén Miskey Ferenc Pest vármegye főbiztosa, a család ismert alakja, kísérelte meg a törzsvagyon helyzetének rendbeszedését, „mint osztálos attyafiui jussoknak föntartója"/ 17 Ekkor még mindig akadtak Miskey vagyontöredékek Görbő határában/' 8 Az egyre zsugorodó vagyonállagú, elkeseredett Mis46 Uo. 429. sz. 47 PMLT Acta protestationalia. 1797. fasc. 9. nr. 715. 48 L. 3. jegyzet. 500. sz. 15* 227
