G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
B. Thomas Edit: Római kori téglakarcolatrajz Arius képmásával, a pannóniai Kisdorogról
A keleti és a nyugati egyház templomi öltözetei erősen hasonlítanak egymáshoz és ez a legszembetűnőbb a liturgikus ruházatnál, melynek gyökere a görög-római világ császárkori profán viseletébe nyúlik.3° A téglán ábrázolt alak öltözete a dalmatica. (5. kép.) A dalmatica keresztény kultusszal kapcsolatos, talán legkorábbi ábrázolása a III. századból való. A Priscilla katakomba egyik falfestményén egy istennek szentelt szűz beöltöztetésekor a püspök egy dalmaticaszerű tunikát hord. Valószínű, hogy a IV. század második felében a pápa és a diakónusai is használták a dalmaticát, mint egyházi öltönyt, A dalmatica a főpapi ruházatnak szerves részét képezte. A püspök a dalmaticát bármikor felölthette, míg más papi személyek csak bizonyos ünnepeken, különleges privilégiumként hordhatták. A keleti keresztény rítusokban a püspöki ornátushoz ugyancsak szorosan hozzátartozik a dalmatica. A kisdorogi téglán ábrázolt dalmaticás, kiterjesztett karú alakot könnyen bekomponálhatjuk egy ívelt karú keresztbe és így Braun leírásának megjelenítését kapjuk benne/' 0 (12. kép, 5. ábra.) A kisdorogi téglán ábrázolt alak dalmatica ja clavusokkal van szegélyezve, a szögletes nyakkivágás körül, a bő ujjak szegélyén, valamint az eleje két oldalán. A bő szabású dalmaticát mell alatt övezték és az övből középen rézsűs rovátkolással díszített, lapos liturgikus öv lóg az alsó szegélyig. A cingulum, a liturgikus öv, vászonból, gyapjúból, vagy selyemből készülhetett. Lehetett színes, de fehér is. Formáját tekintve lehetett sodrott kötél, vagy szövőszéken készült lapos mintás szalag. A cingulum viselésére előírások nem voltak, inkább helyi szokások. 41 A cingulumra ráerősített, átvetett széles, hímzett, díszített csík egy bizonyos fajta praecinctorium, mely csaknem mindig kifejezetten a püspöki ornátus tartozéka és jelzője. 42 — 4 3 A szögletes nyakkivágású, duplasávos szegéllyel díszített cingulummal övezett dalmaticát viselő alakok néhányát számbavéve azt látjuk, hogy a Thessalonikiben ábrázolt szent Onesiphoros (400 körül) cingulumán hasonló rézsűs sávok vannak, mint az Ariusén; itt is ott is díszítést, hímzést jelezve. A milanói Sant Ambrogioban Szent Ambrosiust (V. sz. eleje) Ariuséhoz egészen hasonló öltözetben ábrázolják.^ Szögletes ki vágású, kettős sávval díszített dalmaticát visel, Ravennában, a S. Vitale bazilikában (525—547.) Maximianus püspök és két diaconusa és ugyanilyen Ursus dalmatica ja is. 46 A kisdorogi téglarajz — a kopasz fej, a dalmatica a clavusokkal, a cingulum, a praecinctummal — keleti egyházi személyt, mint a viseletéből nagy valószínűséggel következtethető, püspököt ábrázol. Mint Krisztus, a jó pásztor, úgy gyámolítják és pásztorolják a rájuk bízott nyájat, a hívők seregét, az egyház vezetői. A korai keresztény közösségekben az egyházak vezetését az episkopoi, a püspökök felügyelete alatt, azok segítőtársai a diakonoi látták el, akiknek a presbyteroi a tanácsokkal szolgáló öregek vannak segítségükre. 47 Hogy vajon Arius püspök volt-e, vagy presbiter, arról életíróinak nincs egységes véleménye. Az újabb kutatások püspöki voltát látszanak alátámasztani, 48 és emellett szól a kisdorogi téglán a jobb kezében tartott és egészen vékonyan bekarcolt (3. kép), de mégis meglévő, befelé forduló kampós, rövid pásztorbot is. A pásztorbotot ugyan néha presbiterek is használták jelvényül. Braun szerint bizonytalan az az időpont, melyben a pásztorbot használata kezdődött, de valószínű, hogy a legkorábbiakat az V. századi Galliában kell keresnünk. 49 A Dictionary of Christian Antiquities már a pásztorbot IV. századi használatára is hoz utalásokat. 50 A IV. századi katakombák sírjaiban talált botok szerepe a szertartásokon még nem tisztázódott. 51 A pásztorbot legkorábbi formája az egyszerű begörbített fabot, a pedum, ezt a típust mutatja a kisdorogi Arius kezében tartott rövid pásztorbot is. A kisdorogi téglaábrázolás koránál valamivel későbbi, de adat van rá, hogy a bot átadása a püspöki beiktatás egyik szertartása volt. A bot átengedése a lemondás, s annak eltörése az elmozdítás jele volt. Egy VII. századi adat szerint egy elmozdított püspök visszahelyezésénél egy baculust helyeznek a kezébe. Talán ez a szokás már korábban is megvolt és ezért ennek jelentőségét ismerve, a kisdorogi téglarajz készítője Arius kezéből nem hagyta el a püspökbotot. Nagy a valószínűsége annak, hogy a pásztorbot a korai keresztény egyházba valóban a pásztorok görbe botjáról vett szimbólumként került be, és idegen a lituustól, a római jósok vesszőjétől, melyet jóslásaiknál használtak. 54 — 55 — 56 — 57 8 Balogh Ádám Múzeum évkönyve 113
