G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
Gaál Attila–Kőhegyi Mihály: Tolna megye Pesthy Frigyes helynévtárában II.
7 er A helyi elnevezések egyedül a dűlőkre vonatkoznak, úgymint keleti, nyugati, földesi, tengeliczi, — továbbá a szöllö hegyekre, melyek Bibicz és Bagó név alatt ismeretesek. — Faddon 1864. május 27én. _ Krisztinkovich János Beda Josef Biro jegyző HIDEGKÚT Ezen község, Sopronyi került, Tolna Megye Simontornyai járásban fekszik, járási széke Hogy ész Mváros. E községnek határa éjszakról Görbö Belecskával, keletről a Miszlával és Udvarival, délről Gyönk és Szározddal, nyugotról a Majsa pusztával határos. Egész területe fekete és sárga agyagu, kivévén éjszaki része homokos, külömben keleti része nagyon hegye s völgyes, de a nyugati része, mely a Kapós men- . tén van, róna és ahol még a víz szabályzása előtt posványos volt és sok széna, nád termett most pedig jobbára szántóföldnek használtatik. Mi a község nevét illeti, bizonyos hogy más neve még nem volt, a melly i s az egész környékben és országban csak e nevéről ismert, de sajátságos jelenség, hogy ezen falu magyar névvel bir, holott a lakossága német ajkú, jobbára Németország különféle tartományaiból vándorolt bé. Ezek bevándorlása előtt kétség kívül egy rácz — kinek neve ismeretlen — birta, később vagyis még ezen birtokostól az urasági jog egy bizonyos Mersyre szállt, mely családtól utoljára a nemes gróf Apponyi család nyerte el, a mely uraságnak még most is vannak a határban birtokai. A Dunántúli Evang: Superintendentiának 1844t>en kiadott Egyházi állományából kitetszik, hogy a község 1720 ban említtetik legkorábban. A falu közepén, déli oldalán van egy forrás, melyből szünet nélkül csurrog a kristály tiszta, jóizü, egészséges vize, és minden esetre erről a kútról, mely most is a faluban a legnagyobb nevezetesség, nyerte a helység a még a falu megalapítása előtt az erre járóktól a nevét, és pedig magyaroktol neveztetett el, Hidegkutnak. Évek előtte, ezen forrás nem becsültetett annyira mint most, mivel a nép belátja annak megbecsülhetetlen forrását, mely a legnagyobb szárazság daczára, egyaránt folytatja az egész község számára a mindenekfelett szükséges vizet. A határban még ezenkívül vannak más források is, a melyekre azomban, elég sajnos, eddig még kevés figyelem fordíttatott. Ugyanis az úgynevezett Arschbacken-ból csurrog egy forrás mely a falu közepén át a Kapósba folyik, ezen patak Sloss név alatt ismeretes. A már elősoroltakon kivül bir még némi jelentőséggel az ugy nevezett Kapellberg; ez egy magas domb, a melyen hajdanában egy kápolna állott, melyből kitetszik a község hajdani lakossága nem volt á. h. Evangélikus. Maradványaiból még az alapkövek találtatnak; külömben a domb most szántófölddé tétetett. Vagy a faluban egy úgynevezett Raczenberg, mely hajdani rácz lakosaitól neveztetett el így, a később bevándorolt németek temetővé tették. A faluhoz közel van a Rüptenberg, mely a múltban szilva erdőségről neveztetik igy, most pedig részint szöllőhegy, részint kopaszon fekszik. Nevezetes még ezeken kívül az úgynevezett: Zigeunerhöhlchen, mely azért neveztetik így, minthogy az előtt ugy most is azon jönnek és mennek Miszláról a czigányok. Említésre méltó még a Streitgrund, melly Miszla, Görbő, Gyönk és Hidegkúti határ között találtatik és azért említendő, mivel még a határok elkülönítése előtt, a fennt nevezett községekből a legerősebbek összejöttek bizonyos helyre, a mely fél a másikat vissza verte az volt természetileg a nyertes, és ameddig visszaverte az erős a gyöngébbiket, annyira terjedt a győztes rész határa. Utoljára nevezetes még az Adlergraben, mely kétség kívül az abban, még mikor az egész környék erdős volt — tartózkodó sasokról neveztetett így; külömben egy mély homokos árok, mely egy kis patak ágya. Az itt elősoroltakat épenséggel csak köztudomásból vettük, mert nyomatott emlék nem fedeztethetett fel. Mély tisztelettel közlik Hidegkuton April 15én 1864 Jegyzetté : Hoffmann Péter segédtanító Schmomund Fülöpp biro * * * 312
