G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
Szakály Ferenc: Források Tolna megye XVII. századi történetéhez
azon Bőcske várassa mindnyájokkal edgyüt Eőrsi Pétertől függőt hódultságh módgyára. Octavus testis providus Stephanus Patay colonus de dicta Révffalu, annorum circiter quadraginta, juratus et examinatus fassus est: hogy eő, a mikor ez az dologh történt, házánál Bocskén othon nem lett volna de mindazonáltal bizonnyal hallotta azt mástul, hogy a Deli Markó az hajdúkkal együtt kergette, csigázta és sarczoltatta az Vargha Bálintot az pénznek megadásáért, é s hogy az Vargha Bálinth fiát, Szabó Balásnét, Szálai Máttyásnét és Latos Mihály leányát azon Deli Markó meg fogatta, és hogy mind addigh tartotta fogva, míghnem az sarcot megh nem vitték volna neki. Nonus testis providus Demetrius Hardi inquilinus ibidem commorans, annorum circiter viginti quinque, juratus et examinatus fassus est: hogy eő akkor Eőrsi Péterteől függőt hódoltságh módgyára Bocskén, és hogy bizonnyal hallotta volna, hogy Deli Markó haidúkkal együtt Vargha Bálint fiát, Szabó Balásnét, Szálai Máttyásnét és Latos Mihály leányát el fogta és vitte szigetben, és mind addigh tartotta fogva, mígh nem megh attak neki az sarcz pénzt. Decimus testis providus Michael Bodo colonus de praenarrata Révffalu, annorum circiter quadraginta quinque, juratus et examinatus fassus est: hogy eő akkor othon nem lett volna, a mikor Deli Markó Bőcske várasára hatalmasul ment volna, mely várast hódultságul Eőrsi Péter bírt, hanem haza jővén, úgy értette megh az szomszédságiul, hogy Vargha Bálint fiát és Latos Mihály leányát azon Deli Markó fogva valami szigetben vitte volna valami sarcz pénznek megadásáért, kiket mind addigh tartót fogva, míghnem azon Vargha Bálint és Szálai Mátthyás az erővel ígért pénzt megh nem attak neki. Undecima fatens honesta mulier Catharina Ács, uxor cujusdam providi Joannis Koczka in hac civitate Jauriensi commorans, annorum circiter viginti quinque, jurata et examinata fassa est: hogy eő bizonnyal tudnája azt, mikoron eő Bocskén lakot volna hódultsághképpen, hogi Vargha Bálintot az maga borai mellől, kiket Duna vizén Baranyából hozót, Deli Markó fogatta el az teöb társaival és az után kínzották, verték és taglották, mind addigh, míghnem valami nagy summa pénzt ígért volna nekik. Aztis vallotta ezen tanú, hogy az Vargha Bálint az egy élő Istenért könyörgöt társainak, hogy az nagy kínzással ne hadnáják el veszni, hanem viselnék gondgyát az pénznek. Item hogy az után azon Vargha Bálintot be hozták Bőcskére, be hozván és Vargha Bálint társai megh értvén, hogi Deli Markó be jüt volna az varasra, vallotta aztis, hogy mint egy török előtt, úgy futottanak el, azután Szálai Máttjásné ki vévén földbül maga és ura pénzét, 7 attak Deli Markónak, de aval sem elégedvén megh azon Deli Markó, Vargha Bálintot mind pénzestől Szabó Balásnéval, Latos Mihály leányával és azon Vargha Bálint fiával vitte el szigetben, kiket mind addigh tartót fogva, míghnem éppen az sarcz pénzt megh nem attak az Deli Markónak. Aztis tudgia ezen tanú és vallotta, hogy az sarcz pénznek fölötte, uyonnan kénszeréttés képpen és erővel valami két száz foréntot is attanak volna az Deli Markónak. Duodecima fatens honesta mulier Barbara, relicta cujusdam providi Francisci Bene in hac civitate Jauriensi commorans, annorum circiter triginta quinque, jurata et examinata fassa est: hogy eő bizonnyal tudnája azt, hogi Vargha Bálint fiát és eő magátis, Vargha Bálintot, Szálai Máttjásnét, Szabó Balásnét és Latos Mihály leányát Deli Markó fogva szigetben vitte, kiket mind addigh tartott fogva, míghnem valami sarcz pénzt megh nem attak neki. Decimus tertius testis providus Joannes Kovács nunc Comaromij resindens in praedicta Révffalu repertus, annorum circiter triginta quinque, juratus et examinatus fassus est: per omnia, sicuti immediate praecedens testis, addito hoc, quod non 7. Szántáskor és egyéb földmunkáknál ma is gyakran kerülnek elő a földből kissebb-nagyobb középkori vagy XVI— XVII. századi pénzleletek (A Toiltna megye területén előkerülitekre lásd : Ifj. Szakály Ferenc, Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után [1526—15SS]. Tanulmányok Tolna megye történetéből. II. Szerk. Puskás Attila. Szekszárd, 1969. 51. í. és Parádi Nándor, Az etei XVI. századi kincslelet, A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum Évkönyve I. [1970] 223—236. 1.) Az itt közölt tanúvallomás ráímrurtait arra, hogy ezek nem feltétlenül csiak a -lakosság gyors elmenekülésefcor kerülhetitek rejtekhelyükre, hanem a parasztok hadas időkben általában a földbe rejtve tartották értékesebb tárgyaikat és pénzüket. 266
