G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei I.

kép. Tintatartó 1376-ból. Kékkel és kevés sárgával díszített. sere. Ezért elsősorban ott létesítettek ilyent, ahol még éltek, megvoltak a fehéredényesség tradíciói. A Mágócson élő és tevékenykedő Bach Gyula is ilyen volt, azért bízták meg az iskola vezetésével. Bach Gyula egy-két kerámiáját ismerjük, ebből nyugodtan állíthatjuk, hogy a Kapós menti kerámiában nem a mágócsi iskola hagyományai folytatódtak. Mágócson nem, vagy csak alig készült fehéredény. Bach Gyula a kék habán kerámiák imitálására törekedett, kerámiái az eredetiektől csak a legritkábban különböztethetők meg. Míg a mágócsi műhely csak az 1880-as évektől működik, a szakcsi fehéred ényesség első évszámos darabjával már 1885-ből — tehát több évtizeddel Bach Gyula feltűnése és az agyagipari iskola létesítése előtti időtől — rendelkezünk. E szerint a szakcsi kerámia karaktere már az 1880-as években kialakult volt. Nem lehet tudni azt sem, hogy gyűjteményünk edényei egy, vagy több szakcsi mester munkái-e. Ennek megállapításához alapos stíluskritikai és összehasonlító vizsgálat szükséges. Sajnos a recens anyag nem sok 'eligazítást nyújt a probléma megoldásához. Eddigi ismereteink szerint viszont annyi már most is biztosan megállapítható, hogy a községben működő mesterek mind az ólom-, mind az ónoxidos technikát ismerték, mindkettővel dolgoztak. Az igény mindkét áru iránt jelentkezhetett, hiszen Szakcs korábban mezőváros volt, és ennek a polgári igénynek, ízlésnek a porcelánt imitáló fehéredény a közönséges fíazekasedénynél tökéletesebben megfelelt. Bizonyíték erre, hogy gyűjtemé214