G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei I.

8. kép. Tányér a XIX. század második feléhői. Öblében sárga korongközepű virág, kék levelekkel. van nem toll-, hanem ecsetrajzú, hagyományos eljárással készült habán edényük is a XVIII. század közepéről, ill. második feléről. Azért mondtuk el mindezeket, hogy megvizsgáljuk: a szakcsi csoport hogyan és milyen szálakkal kapcsolódik a habán kerámiához. Azt a tényt, hogy a középkori magyar fazekasság és a habán gerencsérek tevékenysége valamilyen formában hatott egymásra, egyetlen habánkérdéssel foglalkozó kutató sem vitatja.

16 Arról is van tudomásunk, hogy mind Sárospatakon, mind Nyugat-Magyarországon — mintegy a kontinuitás biztosítására — jobbágyinasokat is foglalkoztattak az újkeresztény mesteremberek. Az a kérdés azonban, hogy a fajansztechnika ismerete mikor és hogyan, közvetlen vagy közvetett úton jutott-e el a szakcsi mesterekhez, ma még nem tisztázott. Az is lehetséges, hogy a Kapós mente más községeiben — esetleg Baranya egyes falvaiban is — laktak elszórtan fehér edény-készítők. Ez utóbbit az a körülmény is valószínűsíti, hogy a Baranya megyei Mágócson az 1880-as években — rövid ideig — működött agyagipari szakiskola is. Ezeket az iskolákat az akikor — a vasedény elterjedése miatt — súlyos helyzetbe skerült fazekasok továbbiképzésére hozták létre azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az egyszerű fazekasokat megtanítsák az igényesebb agyagáruk készíté16. Krisztinkovich Béla, 1970. Kresz Mária, 1,972. Katona Imre, 1973. 213