G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei I.
7. kép. Tányéra XIX. század második feléből, öblében virágcsokor. jed el a XVIII. század közepe táján. Strassburgtól Holicson át Tatáig ezzel a technikával díszítették a fajanszot, de ugyanez a technikai eljárás figyelhető meg a XVIII. századi felvidéki és alsóausztriai kisebb manufaktúrák készítményein is. Talán szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy a felvidéki Holicson 1743-ban létesült fajanszmanufaktúrának az itt élő habán keramikusok konkurrenciájávai is meg kellett birkóznia. Nem véletlen, hogy számos olyan Holics-jelzéses fajanszot ismerünk, melyeket csak a manufaktúra cég jele alapján lehet a habán kerámiától megkülönböztetni. (Főleg magángyűjteményekben találhatunk ilyen Holics-jelű tárgyakat, pl. Ruszinkó-gyűjtemény, Budapest.) Persze nemcsak a habán kerámia hatott Holicsra, hanem a holicsi, de más külföldi manufaktúrák stílusa is visszahatott a habán kerámia jellemzőinek alakulására. Ezt a habán kerámián ekkor már széltében kimutatható apró virág- és életképminták is beszédesen bizonyítják. E mintákhoz való vonzódás a habánok majolikatechnikájának alakulását is magával hozta, hiszen ezek az apró minták nehezen vihetők fel a régi technika segítségével. Ennek ellenére a habán majolikakészítők csak akkor nyúltak ehhez az eljáráshoz, ha olyan díszítményt akartak kerámiáikon alkalmazni, mely ezt elengedhetetlenül megkövetelte, különben megmaradtak a régi hagyományos technikájuk keretein belül. Igen szép tollrajzú habán edényei vannak az Iparművészeti Múzeumnak, de 212