G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei I.

5. kép. Jegytányér. Sárga és kék színnel díszített névvel és 1879-es évszámmal. talpastálaikat még könnyedebbé tegyék, falukat áttörték. Ilyen rácsosán áttört falú talpastálakat a korai habán edények között is találhatunk azzal a különbséggel, hogy ezeket dús virágmotívumok díszítik. A habán edények formáját rendeltetésük szabta meg. A XVII. század elejétől az 50-es évekig gyakoriak a széles szájú, dinnye formájú hasas kancsók. Német hatást mutatnak korai szögletes, faenzait a rácsosán áttört falú talpastálak. Készítettek különböző méretű és mélységű tálakat, tányérokat is. A bokály mint edénytípus „ . . . a népi formákból került át a habán mesterek repertoárjába."

10 Amikor Layer Károly elemezte a felsőmagyarországi habán edényeket,

11 a fent említett hatások elkerülték figyelmét,

12 Megállapításainak jelentős része — ennek ellenére — ma is helytálló. „Szerinte a XVI. és XVII. századi edényeket a hibátlan, repedezés nélküli fehér alapmáz, az olaszos edényforma, a sárga, zöld, kék és mangánbarna színek használata, a kizárólag növényi ornamentika későreneszánsz motívumelemei (akantusz-passziflóra stb.), a megró. Katona Imre, 1973/a. 238. 1. 11. Layer Karl, 1927. Vö : Krisztinkovich Mária, 19(i0. ; Katona Imre, 1964. 12. Grófesik János, 1973. 31. 1. 14 Balogh Ádám Múzeum évkönyve o^q