G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Rosner Gyula: Előzetes jelentés a Gyönk–Vásártéri úti avar temető feltárásáról III.

TEMETŐN BELÜLI EGYÉB JELENSÉGEK A nagy feltárt területek ellenére, az ásatás jelen stádiumában még nem kaphatunk teljes képet a temetkezések rendszeréről, ezért csupán a fontosabb megfigyeléseket kívánjuk közölni. A temető XV. és XVII. szelvényében K—Ny-i irányítású, a szelvényt keresztirányban átmetsző árkot figyelhettünk meg. A kibontás gondossága ellenére sem találtunk semmiféle anyagot sem, mely az árkok korát megadhatta volna. Csupán azt tudtuk megállapítani, hogy a mesterségesen ásott árkok és a sírok kikerülik egymást. A XX. szelvényben két, nagyjából egymással párhuzamos, É—D-i irányítású, de ugyanebben az irányban egymáshoz viszonyítva eltolt árkot sikerült kibontanunk. Sajnos — bár ezek az árkok mélyebbek voltak, mint az előzők — a leggondosabb megfigyelések ellenére sem került elő belőlük semmiféle anyag. így koruk megállapítása csak közvetve lehetséges. Annyi bizonyos, hogy sem a két árokban, sem a két árok közötti területen nem található sír. Ez arra enged következtetni, hogy a temető benépesítésének idején ezek az árkok már megvoltak. Bár még az árkoktól nyugatra fekvő területek feltárása nem történt meg, a jelenségek úgy tűnnek, hogy ott sírokkal nem számolhatunk, vagyis ott a temető középrészén árokkal körülvett szabad terület van. A szelvény ÉNy-i sarkában nagyobb átégett és hamus területet találtunk, sajnos anyagi lehetőségeink kimerültek, s így a teljes felület feltárására még várnunk kell. FAEDÉNYEK A kutatás már korábban felfigyelt arra a jelenségre, hogy vannak olyan temetőink az avarkorban, melyekben rendkívül gazdag az edénymelléklet, míg némelyekben szinte elvétve található csupán kerámia. Az általunk vizsgált temető is e második csoporthoz tartozik. A kutatás ezt a jelenséget megnyugtatóan nem vizsgálta. Ügy véljük, hogy egészen hétköznapi dologgal kell számolnunk e kérdés tisztázásakor. E temető első közlésekor

3 a korai avar szürke kerámia kérdéseivel foglalkozva^ arra a megállapításra jutottunk, hogy a kerámiát mesteremberek készítették, és a kerámiakészítő központokból kereskedelmi úton jutottak hozzá azok a közösségek, melyek maguk nem állítottak elő kerámiát. Figyelembe véve az adott történeti-földrajzi viszonyokat, e kerámiaközpontokból bár jól követhető a kisugárzás, de a számszerinti csökkenés is. Ez a jelenség a szállítás nehézségeivel függött össze. Néhány esetben vasabroncsos faedények maradványai hívják fel a figyelmet arra, hogy nemcsak kerámia edény melléklettel kell számolnunk temetőinkben, hanem faedények jelenlétével is. Természetesen földrajzi viszonyaink a fából készített edények megfigyelését nagyon megnehezítik, hiszen ha a fémből készített abroncsokkal nem erősítették meg a faedényt, akkor az már régen elenyészett. De hogy voltak olyan faedények, melyeket esetleg egyetlen fatömbből vájtak ki és fémmel nem erősítették meg, erre bizonyítékul szolgál a temető néhány sírja.

4 3. Rosner Gyula : i. m. (Újabb adatok. . .) 79. 1. 4. Vasalás nélküli faedények a 233. ; 244. ; 249. ; 270. ; 289. és a 292. sírokban kerültek eddig elő. 165