Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Bóna István: A korai bronzkori somogyvári-csoport leletei Nagyvejkéről

A somogyvári típusú temetkezések fölött eddig négy esetben (Gönyü, Nezsider-Neusiedl am See, Negrisori, Robajé) figyelték meg azt az eddig csak csoportunkra jellemző szokást, hogy a mélyebben fekvő sírok fölé, a felszíntől néhány centiméter mélységben utólagos halotti áldozatok maradványait ásták el: edényeket és állatcsont-maradványokat. A halottak mellé mellékelt és az utólagos áldozatok során elásott edények mind a négy esetben megegyeztek.

5 Felvetődhet tehát az a lehetőség, hogy az ép edényekből álló ,,rejtélyes" somogyvári-típusú edény-együttesek egy része nem településre utal, hanem a mélyebben fekvő temetkezések fölé elásott ,,halotti áldozatra". A négy ép edényből álló Keszthely-fenékpusztai edényegyüttest a leltárkönyv alapján már magunk is sírleletként

6 írtuk le. Nem véletlen tehát, hogy a „somogyvári csoportba" tartozó négy edényről Kalicz Nándor is azt írja, hogy „sírleletek maradványai lehetnek".' Meghatározásunkkal szemben ugyanez a véleménye az 1955-ben talált „somogyvári típusú" ajkai hombáredényről,

8 valamint a csabrendeki temetőben talált korsókról is.

!l A nagy vej kei lelet alapján ma már valószínű, hogy az eddig közzétett somogyvári-típusú leletek többsége valóban temetkezésből, illetve „halotti áldozatból" származik. A fentebb említett három hiteles sírleleten túl, valószínűleg sírleletek a Somogy várról származó ép edények,

10 továbbá Rajka, Környe, Esztergom, Ajka, Simongát, Keszthely-Fenékpuszta, Sármellék, Győr-Szabadhegy, Lengyel(?)," s végül Nagy vej ke ép edényekből álló együttesei. Ha ez a felismerés valós, akkor a somogyvári-csoport időbeli elhelyezése minden korábbi kísérletnél nehezebb, hiszen a telep-jelenségekhez való viszonyát eddig sehol nem figyelték meg. A somogyvári telepnyomok száma elenyészőre csökken: Kéthely-Baglyas, Dörgicse, Zók-Várhegy, Nagyárpád és Mágocs részben gödörleleteire, részben kellőképpen nem megfigyelt telepeire.

12 Az itt bemutatott nagy vej kei edények közül hat a somogyvári-csoport vezető formái közé tartozik. A legjellemzőbb Somogy vár l/a típust™ képviselik az élesen törő hasú, egyfülű bögrék, illetve az ugyanilyen alakú kancsó (I. t. 1-3; 1. kép. 1-3.). Legközelebbi formai és technikai párhuzamaik a névadó Somogy váron, valamint a szomszédos Lengyelen kerültek elő.

K A 2. típust

i5 képviselő kétfülű edény (II. t. 2. 2. kép. 2.) lényegesen ritkább forma. Jó párhuzamát a Dunántúlról, Somogyvárról ismerjük, megtalálhatók ezenkívül a somogyvári-csoport szerbiai leletei között, Negrisoriban és Pribojban."' A somogyvári 4. típusba

1

' tartozó hengeres nyakú hombáredény (II. t. 1; 2. kép. 1.) ép és töredékes formában egyaránt gyakori. Legjobb párhuzama a nem gyűrűs peremű nezsideri (Neusiedl am Sse) „amfora" s az enyhén duzzadt peremű lengyeli töredék.

IS Üj — vucedoli hatású — forma az alacsony hengeres talpon álló csésze (II. t. 3; 2. kép. 3.). Bár megjegyzem, hogy talpas somogyvári csészét már korábban is ismertünk Lengyelről.

1

" A nagyvejkei leletek közt a ritka 3. típus éppúgy nincs képviselve, mint a nagyon is gyakori és jellemző 5. típus: a magas, hengeres testű egyvagy kétfülű pohár. A somogyvári csoportra jellemző, mégis viszonylag 6